Az elmúlt években már megszokhattuk, hogy ellenzéki pártok és pártszerű formációk jönnek-mennek, főpolgármester- és miniszterelnök-jelöltek tűnnek el a porondról, egyik napról a másikra. Legutóbb épp Botka László lépett vissza, a megsemmisülés szélére sodorva az MSZP-t. A szocialisták először a saját fejüket vágták le, most pedig az egyik karjukat: a pártnak nincs kormányfő-jelöltje és már sajtófőnöke sincs.


Botka visszalépése után Gyurcsány vérszagot fogott, és átvette az irányítást a párt felett. Legalábbis nehéz másként értelmezni, hogy a napokban egy DK-MSZP vita végül az MSZP sajtófőnökének pozíciójába került. Molnár Gyula pártelnök azért menesztette Nyakó Istvánt, mert a szocialista sajtófőnök Gréczy Zsolt, a Demokratikus Koalíció szóvivője és az MSZP szekszárdi szervezete között kipattant vitában a saját pártja mellé állt. Ez pedig, úgy tűnik, végzetes hiba volt a részéről.

Az MSZP-t annyi féle-fajta válság sújtja, hogy felsorolni is hosszú lenne. A pártnak nincs vagyona, csak adóssága, nincs olyan politikusa, akit vezetőként tudna felmutatni, és még mindig kísérti a 2010 előtti múltja – amin Gyurcsány mesterkedése biztosan nem fog segíteni.

Apokaliptikus állapotok uralkodnak a Jobbikban is. A „néppártosodás” programja csődöt mondott, ezen a helyzeten már a finanszírozás kérdésének megoldása sem segíthet. A pártot lekötik a plakátügy és az ÁSZ vizsgálat botrányai, ráadásul egyre feszültebb a helyzet a Torockai-vonal és a Simicska-pártiak között. A belső zavart jelzi az is, hogy Vona Gábor lemondta a Szél Bernadettel tervezett tévé-vitát. Nyilván nem akart széllel szembe menni.