A 2015 októberi kanadai választást abszolút többséggel a Liberális Párt nyerte, így Justin Trudeau pártja egyedül kormányozhat. A választás óta egyre több részlet derül ki a külföldről finanszírozott, magukat civilnek mondó szervezetek ténykedéséről. Alig meglepő módon a legtöbb ilyen szervezet székhelye az USA-ban van, és legtöbbjüket egészen véletlenül Soros György alapítványai is támogatják.

Soros és a kanadai miniszterelnök.

A kanadai példa azért is fontos, mert az ottani sikeres recepttel próbálkoztak 2016-ban az amerikai elnökválasztásnál, és a jelek szerint ugyanezzel fognak a 2018-as magyar országgyűlési választások kampányában is próbálkozni. Nézzük, mi is történt Kanadában?


A Liberális Párt fényes győzelmet aratott a választásokon, ám így is csak 15 mandátumos a többsége. Több, magát környezetvédő civilnek mondó szervezet azzal henceg, hogy az általuk megdolgozott 29 körzetből 24-ben sikerült a konzervatív jelölt újraválasztását megakadályozni. A számokat látva könnyű kiszámolni, hogy ez a 24 mandátum mennyire sorsdöntő volt.

A képlet tehát adott. A választásokon szakpolitikai témák mögé bújó, magukat civilnek mondó agitátorok, provokatőrök és propaganda csoportok avatkoznak be a politikai pártok versengésébe, hajszálnyi pontossággal meghatározott területeken (pl. a billegő körzetekben), vagy témák mentén. A lakosság és a média körében népszerű civil köntös hivatott őket megvédeni a “csúnya” politikai pártok válaszától, vagy a kellemetlen kérdésektől.

A 2011-es választáshoz képest a “harmadik félnek” nevezett, kampányoló civilszervezetek száma 2015-re 55-ről 114-re emelkedett. Becslések szerint ezek közül legalább 10 kapott támogatást valamelyik nagy donorszervezettől, köztük az USA nyugati partján székelő Tides alapítványtól. Nem kell nagy erőfeszítés, hogy kiderítsük, Soros György alapítványai is legalább 3,5 millió dollárral támogatták “munkájukat”.

Ezt látva nem csoda, ha Kanadában is az ilyen politizáló álcivil szervezetek nagyobb átláthatóságára törekszenek. Jelenleg az ilyen harmadik felek maximum 200 000 kanadai dollárt költhetnek kampányra, ám ebbe (eddig legalábbis) nem számították bele az online és közösségi médiában elhelyezett reklámokat.

Eddig a harmadik felek fél évvel a választás előtt már nem fogadhattak el adományokat külföldről, ezért sokan már ezen határidő előtt gondoskodtak a pénz célba juttatásáról.

A sokadik nyugati példaként szolgáló kanadai vita is ékesen cáfolja a hazai ellenzéki médiában előszeretettel terjesztett propaganda patront, miszerint a politizáló civilszervezetek átláthatóságát célzó magyar törvénynek csak orosz, kínai és török mintája van.

 

(Kép forrása itt.)