A Medián kétségkívül törekedett is tavaly Karácsony álmának beteljesítésére, hiszen 16 százaléknyi szavazót mért egy ilyen, nem is létező, elképzelt koalíciónak. Erre mondják, ügyes.

Az álomból aztán semmi nem lett, az LMP és a Momentum rá se hederített Karácsonyra, és a kétségkívül objektív felmérésre.


Karácsony, miután kialudta magát, kikelt az ágyból, gyorsan elfelejtette az Új Pólust, az addig propagált balos koordinált indulást, és az Együtt-et olyan gyorsan cserélte le a közös listát ajnározó MSZP-re, mint egykor az LMP-t hagyta ott az Együtt kedvéért. Elfelejtette azt is, hogy ugyanő a szocikat nemrég még a “régi” pártok közé sorolta, és már eszébe sem jutott az a klasszikussá vált szólása, hogy jobban utálja őket, mint a Fideszt.

Az LMP, miután végigkövette az újpólusos ötletadó újabb politikai krikszkrakszjait, szövetségi ajánlattal állt elő a Momentumnak. Ez lenne a fékezett habzású, tehát az újszocialistává váló Párbeszéd és a magára maradt Együtt nélküli Új Pólus.

Ebben lenne is ráció: a Párbeszéd és az Együtt tulajdonképp nem is létezik, míg a tavaly alakult Momentum az LMP-s szavazótáborból rabolhat támogatókat a fővárosban és az egyetemi nagyvárosokban. Az LMP-s logika szerint tehát a legjobb azokkal megállapodni, akik veszélyesek lehetnek rájuk. A kérdés már csak az, hogy miért szeretnék azt a Momentumot a nyakukba venni, amely a hírekbe csak botrányokkal, vezetői válságával képes betörni?

Az eddig magabiztosnak mutatkozó, mindenféle szövetségkötéstől elzárkózó Szél Bernadett ezzel a fékezett habzású újpólusos ajánlattal valójában azt árulta el, hogy bizonytalan. Ez pedig a választások előtt hatvan nappal nem tűnik túl jó ajánlólevélnek egy állítólag győzelemre törő, eddig az önállóságára büszke miniszterelnök-jelölttől.

 

(Kép forrása itt.)