Magyarországon napjainkban egyszerre figyelhető meg munkaerőhiány és munkaerő-felesleg. Orbán Viktor miniszterelnök 2016. 10. 16-án úgy nyilatkozott, „elfogyott a munkaerő Magyarországon”, miközben továbbra is 227 ezer munkanélküli volt nyilvántartva hazánkban (KSH, 2016. 09.), továbbá foglalkoztatási rátánk 4 százalékponttal elmarad a visegrádi országokétól és 8 százalékponttal a német foglalkoztatási rátától. Hozzá kell tennünk, hogy foglalkoztatási rátánk még így is 25 éves csúcsán van. 1991 óta soha nem dolgoztak ennyien az elsődleges munkaerőpiacon Magyarországon mint most.


A jelenség egyik oka, hogy az 1990-es években az elhibázott gazdasági átmenet hatására hazánkban a munkahelyek 30 százaléka, mintegy 1,5 millió munkahely szűnt meg. Közben a régiós versenytársnak számító Lengyelországban ez az arány 20, Csehországban 10 százalék körül alakult. Emellett, a 2010 előtti nagyvonalú szociális ellátórendszer inaktivitásra ösztönözte az egyébként munkaképes lakosságot is.

Elemzésünkben annak járunk utána, hogy a munkaerőhiány miképpen orvosolható az oktatási és szakképzési rendszer folyamatban lévő átalakításaival.

Az egyes szektorokban tapasztalható mennyiségi és minőségi munkaerőhiány két tényezőre vezethető vissza. Az egyik az ún. skill gap, amikor a munkaképes korú felnőttek nem rendelkeznek a megfelelő készségekkel, sokszor a szükséges alapkompetenciákkal sem. A másik az ún. skill mismatch, amikor a gazdaság humánerőforrás igényének szerkezete nem egyezik meg a felnőttek képzettségi struktúrájával. A két kihívás elsősorban a köznevelésen keresztül az általános iskolában (alapkompetencia fejlesztés), illetve a szak- és felnőttképzésben (szakmanyújtás) kezelhető.

Nemzetközi kutatásunk alapján a munkaerőhiány és munkaerő-felesleg leginkább 4 tényezőn keresztül hangolható össze: 1) alapkompetencia-fejlesztés, 2) pályaorientáció, 3) a munkaerőpiac igényeinek fokozott megjelenítése a képzésekben, 4) pályakövetés.

 

I. A köznevelés átalakításáról

A magas szintű alapkompetencia biztosítása elsősorban az általános iskolák feladata. Az eredményes köznevelési rendszer három tényezőn a 1) tanárok minőségén, 2) a tanárok módszertani felkészültségén, 3) és minden gyermek sikerén nyugszik (McKinsey, 2007).

A tanári kar minőségének megőrzését és javítását szolgálja a 2013-ban elindított pedagógusbér-emelés, amelynek hatására 2017 szeptemberétől egy átlagos magyar pedagógus a diplomás átlagbér 82,4 százalékát keresi majd, miközben az OECD országok átlaga 80 százalék. A korábban népszerűtlen tanárképzési szakok kezdenek újra vonzóvá válni. Korábban be lehetett kerülni csupa kettest és egy hármast tartalmazó érettségivel hiányszakokra, miközben ma már színjeles érettségivel rendelkező diákok is jelentkeznek tanárképzőre, ami a tanári szakma presztízsének növekedését jelzi és azt, hogy vannak akik a növekvő bérek miatt már merik vállalni belső indíttatásukat, hivatásukat.

Ábra: A hazai pedagógusok bérarányának pozitív irányú változása a felsőfokú végzettséggel rendelkezők átlagbéréhez viszonyítva (százalék)

Forrás: OECD

A tanárok módszertani felkészültségének javításához az új komplex alapprogram (Koala) járul hozzá. A Koala a 21. századi kompetenciák átadásának tartalmi és módszertani kereteit ismerteti meg a tanárképzésben résztvevőkkel. Alapja a Stanford University-n kifejlesztett és Magyarországon továbbfejlesztett komplex instrukciós módszertan, amelyet már több mint egy évtizede sikeresen alkalmaznak a társadalmi felzárkózásban Hejőkeresztúron.

A gyermekek sikerének biztosítása az egyenlő esélyek biztosításán keresztül érhető el. Az oktatásirányítás új struktúrájának célja a területi különbségek kiegyenlítése és az optimális pedagógus arány biztosítása. Átlagot tekintve Magyarországon a diák/tanár arány (alapfokon 11, középfokon 12) az OECD átlaga alatt van (alapfokon 15, középfokon 13), ugyanakkor jelentős területi eltérést mutat és évtizedes probléma a szakos tanár hiány a hátrányosan érintett településeken. Látunk a megvalósítás során kihívásokat, de összességében úgy véljük, hogy az iskolaközpontok létrehozásával és a tankerületek átstrukturálásával a célok elérésének szerkezeti keretei adottak.

 

II. A szakképzési rendszer átalakításáról

A jó szakképzési rendszer az általános iskolában kezdődik. Nem csak az alapkompetenciák szükségessége miatt, hanem azért is mert a pályaorientációval elkerülhetők a későbbi iskolai és munkaerőpiaci kudarcok. Az általános iskolában bevezetésre ajánlott pályaorientáció célja, hogy a diákok már 12-14 éves korukban útmutatást kapjanak a szakmaválasztáshoz, megismerjék a képességeiknek és preferenciáiknak leginkább megfelelő továbbtanulási lehetőségeket. A pályaorientációt jelenleg Magyarországon pedagógusok végzik, azonban a nemzetközi jó-gyakorlatok rámutatnak, hogy az eredményes köznevelési rendszerekben a pályaorientációra nagy hangsúlyt fektetnek. Hivatásos pályaorientációs szakemberek, a szakma képviselői, a foglalkoztatási osztályok végzik ezt a feladatot, és nem a pedagógusok. Az oktatási szempontból minta-országnak számító Finnországban 76 óra kötelező pályaorientációs konzultációra kerül sor. Finnországban egyébként arányaiban kevesebben szereznek érettségit középfokon (46%) mint Magyarországon (63%). Ugyanakkor Finnországban 101 százalékos a szakmaszerzés aránya – vagyis vannak olyan diákok, akik több szakmával hagyják el a középfokú oktatási rendszert – míg Magyarországon ugyanez az arány 43 százalék.

2. ábra: A középfokú és poszt-szekunder oktatásban végzett diákok aránya (2013, százalék)

Forrás: OECD, Századvég-szerkesztés

Megjegyzés: Azért fordulhat elő 100 százaléknál nagyobb érték (Ausztrália és Finnország esetében), mert az ábra az összes végzett arányát mutatja, így aki két, vagy több képesítéssel rendelkezik, rendre kétszer, háromszor szerepel a mintában.

Svédországban az általános iskolás diákok néhány naptól két hétig terjedő időt töltenek el egy-egy számukra érdekes munkahelyen. Ezen túlmenően a Svéd Közfoglalkoztatási Szolgálat által készített Foglalkoztatási iránytű is a diákok információszerzéséhez járul hozzá. A kiadvány 200 szakmáról tartalmazza a jelenlegi munkaerő-piaci helyzetet, és az 1, 5, illetve 10 éves munkaerő-piaci előrejelzéseket, továbbá a különböző szakmák leírását és a lehetséges képzési utakat.Skóciában külön intézmény foglalkozik a pályaorientációval, Hollandiában pedig két éves program keretében készítik fel az általános iskolás diákokat a továbbtanulásra.

A jól működő pályaorientációnak és tájékoztató kampányoknak óriási szerepük van abban, hogy a szülők és a diákok helyes döntést hozzanak a gyermek iskolaválasztásakor és ne ódzkodjanak a szakképzéstől. Igaz, ehhez a szakképzés minőségi fejlesztésére is szükség van.  A munkaerőpiac két dolgot vár el a szak- és felnőttképzési rendszertől: olyan szakmák biztosítását, melyekre a vállalatoknak szükségük van, valamint az adott szakmán belül olyan készségeket, melyek a munkaadók számára fontosak. Az első tényező a nemzetközi jó-gyakorlatok (német, cseh, holland, finn minták) alapján a megfelelő rövid-, közép- és hosszútávú munkaerő-piaci előrejelzésekkel valósítható meg (jelenleg Magyarországon csak rövidtávú munkaerő-piaci előrejelzés működik), míg az elvárt készségek meghatározását svéd és cseh mintára ún. szektorális készségek tanácsai (sector skills councils) végezhetik.

 A képzési rendszer számára a visszacsatolást a megfelelő pályakövetési rendszer biztosítja. A hazai pályakövetési rendszer kialakított struktúrája nagyrészt megegyezik az eredményes pályakövetési rendszerrel rendelkező európai országokéval (pl. Németország), azonban hazánkban kevés humánerőforrás áll rendelkezésre az adatok feldolgozására.

A fenti négy tényező eredményességének javítása hozzájárul a munkaerő-piaci kereslet és kínálat egyensúlyának megteremtéséhez, a munkaerőhiány és munkaerő-felesleg együttes kezeléséhez. Az oktatási rendszer fejlesztései középtávon, legkorábban 3-5 éves időtávon éreztetik hatásukat.

 

Szerzők: György László, vezető közgazdász Századvég, Bódis László, kutató