„A krétai Epimenidész a következő halhatatlan kijelentést tette: >>Minden krétai hazudik.<<”

Douglas R. Hofstadter: Gödel, Escher, Bach

A cikk látható élvezettel beszél arról, hogy Zuckerman jeles műve leleplezi a populista hazugságok természetrajzát, magyarázatot adva ezzel Trump elnök választási sikerére és – a HVG-től elvárható direkt áthallással – szerintük a magyarországi választások eredményét is. Nagy probléma ugyanis a haladás számára, hogy miközben ők meg akarják valósítani a lehető világok legjobbikát és ehhez nagyszerű képességekkel is fel vannak vértezve, addig a retrográd tömegek olyan populistákat választanak meg, mint Orbán.

Nem akarok itt különösebben elmerülni a szociálpszichológiai un. „kísérletek” anatómiájában, csak annyit jegyeznék meg, hogy eddig még soha, egyet sem sikerült megismételni, ami pedig a kísérlet valós voltának alapvető kritériuma. Továbbá a hazai és nyugati egyetemek un. „társadalomtudományi” tanszékei szégyenszemre a libsizmus fellegváraivá váltak, ezért végtermékeikre meglehetős gyanakvással kell tekinteni.


Számunkra azonban sokkal érdekesebb az amit a HVG kiemel belőle. Már a cikk címe is roppant bombasztikusan tendenciózus: „Nincs rá ellenszer: Orbánékat épp a hazugságaik teszik hitelessé” A sajátos magyar vonatkozásokat a HVG szerzője emígyen foglalja össze: „Végtelenül leegyszerűsítve képzeljük el a következő példát: hogy az idegenektől félni nem szabad, az egy norma, amelyet a nyilvánosságban egyedül érvényes igazságnak fogadunk el.” Tekintsünk most el attól, hogy a mégoly erős libsi tudatbefolyásolási elvek szerint is kicsit erős, hogy a félelemmel kapcsolatban a szabad, nem szabad kategóriáit használja. Az emberek ha szabad, ha nem, akkor és attól félnek, amikor és amitől akarnak. Szerintem ezt még az ÁVH sem tudta megakadályozni. Az pedig, hogy bármit egyedül érvényes igazságnak fogadunk el felveti azt a kérdést, hogy mit jelent itt a többesszám? Hiszen: „De ettől még sokan félnek az idegentől, legfeljebb ezt nem merik hangoztatni a várható kirekesztés miatt.” Tehát sokan nem fogadják el az egyedül érvényes igazságot akkor miképpen lehet egyedül érvényes? A szerző szerint tehát az emberek – teljes joggal – félnek félni és ez így jó, mert akik félnek azok fasiszták. Minő bájos felfogása ez a gondolati és érzelmi szabadságnak. A kirekesztés – amitől egyesek valóban és teljes joggal – félnek a baloldali kultúrmarxista közegnek a kedvenc eljárása, akik amúgy nagy előszeretettel vádolnak másokat ezzel. Akinek a háza ég.. ugyebár. A fő problémájuk pontosan az, hogy ez a félelem már nem igaz, mert létrejött egy másik nyilvánosság, például ahol e sorokat is írom, ahol nem divat a kirekesztés és a félelem betiltása.

Fogjuk fel az eddigieket pusztán a szerző ostobaságaként, ám ekkor jön a konkrét hazugság: Amikor aztán jön egy politikus, és azt állítja, hogy minden idegen nemi erőszakot és terrorcselekményt követ el,..” Ezt ugyanis senki sem állította. Az hogy az idegenek – itt értendő módon a migránsok – sok terrorcselekményt és más bűnöket követnek el nem azonos azzal, hogy mindegyik. Kizárólag a szerző hazugságáról van szó, a célból, hogy diadalmasan kijelenthesse: „Tehát a játékszabályok felrúgásával a hazugságokkal kampányoló demagóg politikus épp azon emberek szószólójává válik, akiket a társadalmi nyomás akadályoz meg abban, hogy véleményének hangot merjen adni.”

Gondolkodjunk el azon, hogy vajon jók-e azok a játékszabályok, melyek társadalmi nyomást helyeznek emberekre, azért, hogy ne merjenek hangot adni félelmeiknek? És a kérdést is feltehetjük: kik mernek ilyen szabályokat hozni, továbbá ki/kik hatalmazták fel őket erre? A választási eredmények ugyanis jól mutatják, hogy a többség – a demokrácia törvényhozója – bizonyosan nem. Mert akárhogyan is forgatjuk a dolgot, a választók arra szavaztak, hogy ezek a szabályok nem helyesek, újakra van szükség, olyanokra, melyekkel ők is egyetértenek, ezért aztán fel is hatalmazták politikusaikat, hogy meghozzák ezeket.

A cikkben ragyogóan tetten érhető a tudományos libsizmus minden eszköze, köztük a „tudományos” köntösbe öltöztetett hazudozás, a logikai koherencia hiánya és a végtelen felsőbbrendűségtudat. A módszer amilyen primitív olyan aljas, ám – szerencsére – egyre kevésbé hatásos.

 

(Kép forrása itt.)