Már az euró 1999-es bevezetésétől kezdve felmerült: a közös pénz közös költségvetési politika nélkül nemhogy stabilizálná, de sok ország esetében inkább ingataggá teszi a gazdasági helyzetet. A 2008-tól kezdődő pénzügyi válság erre rá is mutatott. Magyarország számára például könnyebb volt forinttal kezelni a helyzetet.

A következő lépés tehát a még szorosabb unió lenne. Németország szép csendben saját (megmaradt) haderejébe építette be néhány másik ország maradék ütőképes(nek tűnő) egységeit. Ez persze nem gazdasági lépés, de „az egyre szorosabb unió” kritériumának fű alatt megfelel.


Ennél sokkal fontosabb azonban az, hogy a határőrizet jogát is el kívánják venni a tagállamoktól. A Frontex azután – kiismerhetetlen, kafkai hivatalnoksereggel körülvéve – Isten tudja, kinek a határvédelmi koncepcióit valósítaná meg. Mert ami most folyik a Földközi-tengeren, az nem határvédelem, hanem ingyenes társasutazás a kopár Líbia földjéről a kies Itália kikötőibe. Magyarország ugyanígy átjáróházzá változna, miközben ennek az árát a magyar emberek fizetnék meg. A másik ilyen kulcskérdés az Európai Ügyészség. A „korrupcióra” hivatkozva másról se hall az ember, minthogy az majd megoldja minden dolgunkat. Sőt, nemcsak a miénket: hiszen az európai polgároknak is érdeke ettől gyanús társaságtól való megszabadulás! Csak azt nehezen érti az ember, hogy ugyan miért lenne magyar érdek a bűnüldözés egyik legfontosabb eszközét egy birodalmi központnak kiadni? Egyáltalán, miért lenne jobb nekünk egy parttalan emberjogizmusba, poszthumán delíriumokba, az iszlamizációt szinte pártoló, és „páneurópai” köntösbe burkolózó német birodalom egyik határvidéki tartományává változni, mint megmaradni nemzetállamnak? Miért jobb az, ha megint osztrák és német bankok söprik be a hasznot?

Vannak, akik nyíltan kimondják: inkább legyünk német gyarmat. Ők azok, akik korábban az IMF-től várták a csodát. Akik szerint vagy kollaboráció, vagy mucsa, harmadik út nincs. Végtére is rém egyszerű gondolkodásmód ez: a magyar, mint olyan, alkalmatlan a saját állam működtetésére, és éppen ezért méltatlan is rá. Valahogyan ezek az emberek úgy állnak a nemzeti függetlenség, sőt, a nemzeti öncélúság gondolatához, mint ördög a tömjénfüsthöz.

Pedig maga TGM, a nagy baloldali próféta is megírta több, mint három éve: „Az az ötlet, hogy Angela Merkel budapesti látogatása alkalmából tüntetést szervezzenek a kancellár köszöntésére – „néni kérem, tessék szíves lenni megszabadítani bennünket Orbán Viktortól, és tess’ megmondani nekünk, hogyan kell bevezetni a szabadságot” –, egészen fantasztikus. Sajnos ez ugyanaz a meghunyászkodó, passzív, mazochisztikus hatalomimádat, amellyel a ballib médiák – nem ok nélkül – gyanúsítják az Orbán-fanokat: csak itt ebbe még a kőgazdag Németország iránti irigy/szolgalelkű csodálat elemei is belevegyülnek.”

Hazai árulkodóink szívesen megtennének mindent, hogy a Fidesz – és főleg Orbán Viktor – megbukjon. Politikai felhatalmazást ehhez idehaza nem tudnak szerezni, így azután marad a groteszk, Monthy Python szerű Sargentini jelentéshez való hozzájárulás, máskor meg az árulkodás más formája. Ilyen az, amikor a baloldal megpróbál rárontani a saját nemzetére.

 

(Kép forrása: itt.)