Majtényi beszédével, ha csak néhány órára is, az SZDSZ feltámadt poraiból és újból megjelent a parlamentben.

Majtényi mondandójának lényege könnyen összefoglalható: vissza kell térni 1989-be. Hogy miért? A válasz egyszerű: azért, mert ez volt az SZDSZ fénykora. A liberális párt ekkor került a legközelebb ahhoz, hogy Magyarország vezető politikai erejévé váljon. Ekkor gyakorolta a legnagyobb hatást a közéletre. Ami utána következett, az a lassú, de megállíthatatlan hanyatlás.


Ahogy az ellenzék pártjai, Majtényi is nosztalgiával gondol azokra az időkre, amikor az értelmiségiek az emberek beleszólása nélkül csinálhattak politikát. Ha valakiben lett volna még kétség, hogy a baloldalon történt-e innováció az elmúlt évtizedben, az most választ kapott a kérdésre. Az SZDSZ, helyesebben annak törmeléke pont ott tart, ahol 10 vagy 20 évvel ezelőtt. Körömszakadtáig védelmezik a rendszerváltáskor létrehozott intézményeket. Nem azért, mintha jók lettek volna, hiszen nem hoztak gazdasági prosperitást sem az ország, sem az egyszeri emberek számára. Azért védik a rendszerváltás intézményrendszerét, mert azt ők alkották, nekik kedvezett, az ő hatalmukat, az ő világukat betonozta be. Majtényi még csak nem is a liberális eszméket védelmezi, hanem azt a világot, ahol az MSZP-SZDSZ koalíció faltól falig ért, és kényelmesen kitölthette a rendelkezésre álló teret.

Amikor Majtényi és társai a szabadságot siratják, valójában saját elvesztett hatalmuk után keseregnek. Azokat az éveket siratják, amikor ők ültek az összes „független” intézmény élén, a szerkesztőségekben, igazgatótanácsokban, közalapítványi kuratóriumokban.

Hogy mennyire érdekli Majtényit az emberek sorsa és véleménye, mi sem mutatja jobban, mint a migrációval kapcsolatos mondatai: a magyarokéval egyenlő jogot minden migránsnak! Ha valaki a jövőben felteszi a kérdést, mi értelme volt a bevándorlásról szóló népszavazásnak, elegendő lesz Majtényi szavait felidéznünk. Majtényi és a mögötte álló baloldali tábor sosem fogja elfogadni 3,3 millió magyar akaratát, és ha lehetőségükben állna, megnyitnák a határokat. Éppen ezért volt fontos a népszavazás.

Az egykori ombudsmant nem érdeklik az emberek. Akkor sem, amikor azt mondja: „Tegnap ők, ma a rossz oligarcha, holnap Soros György, utána te magad lehetsz az ellenség”. Majtényi pont azzal vádolja politikai ellenfeleit, amit az SZDSZ 20 éves működése során számtalanszor elkövetett. Ők beszéltek arról, hogy a békákat sem kell megkérdezni a mocsár lecsapolásáról. Ők voltak azok, akik meteorológusokat tettek felelőssé a tűzijáték alatti katasztrófáról, és orvosokat az egészségügyi megszorítások utáni hosszú várólistákról. Ők hibáztatták a magyar gazdaság zuhanásáért a lusta, buta embereket, akiknek a nyakába akasztották a devizahiteleket, majd széttárt kézzel azt mondták: miért nem voltak pénzügyileg tudatosabbak. Ők voltak azok, akik egy langyos őszi délutánon lovasrohamot vezényeltek a békésen megemlékező emberekre. És ők voltak azok, akik másnap a parlamentben viccelődtek az áldozatokon, és kitüntették a lovasrohamot vezénylő rendőrfőkapitányt.

Nem emlékszem, hogy Majtényi kiállt volna az áldozatokért.

 

(Kép forrása itt.)