(Pedagógustüntetés Miskolcon. Fotó: MTI/Vajda János)


Lássuk a legfeltűnőb közös pontokat:

1. A követelések jellege. Habár a HaHának még csak 6 pontja volt, a Pedagógusok Sztrájkbizottsága pedig már 25-tel készült, mégis sok hasonlóság fedezhető fel a két csomag között. A „reform” kifejezés például mindkét esetben a közelmúlt változásainak visszacsinálását jelenti. A HaHa követelései közül ilyen volt többek között a hallgatói szerződések megszüntetése illetve a képzeletbeli tandíj eltörlése. A mostani pedagógus-követelések többsége hasonló szellemben íródott: a tanárok kötött munkaidejének eltörlése, a tananyag és a kötelező óraszám radikális csökkentése, vagy éppen a tankötelezettség korhatárának 18 évre történő visszaállítása (amire egyébként az EU 28 tagállamából mindössze kettőben van példa). Lényegében tehát nem javasolnak semmit, azon kívül, hogy mindent csináljanak vissza.

2. Tüntetés van, tárgyalás nincs. Ahogyan a HaHa is jobban élvezte az egyetem- és hídfogalásokat a kevésbé látványos és kevésbé lázadó tárgyalóasztalos megoldásoknál, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete csípőből a Köznevelési Kerekasztal bojkottjára hívott fel. Követelések vannak, tüntetések vannak, de tárgyalás nem lesz.

3. Politikai motiváció. A HaHa aktivisták rendszeres vendégei voltak a Milla gyűléseinek, és maguk is elismerték, hogy az Egyesült Államokból kapnak segítséget, a szálak pedig természetesen Soros Györgyhöz vezettek. Ahogyan most is. A múlt hétvégén megrendezett Országos Tantestületi Értekezlet főszervezői között ott vannak Soros civiljei, a Humán Platform és a Hívatlanul Hálózat. Gulyás Márton pedig mára a kormányellenes liberális tüntetések kabalaállatává vált.

Mindezek fényében csak halkan kérdezzük meg: hol voltak a tüntetés szervezői, amikor Gyurcsányék 40 milliárdot vontak ki a közoktatásból? Hol voltak, amikor elvették a 13. havi fizetésüket? És hol voltak, amikor több mint 20 iskolát ítéltek bezárásra?