Az egész EU-t áthatja egy kényszer, hogy ez egy olyan projekt, amelyből nem lehet kiszállni. Hogy Európa egysége, meg a kontinens jövője, meg a világbéke, meg mi fene múlik azon, hogy az EU egyre csak bővül, s eggyel sem szűkül.


Magyarországnak is jobbat tenne, ha a görögök kilépnének. Nálunk a kilencvenes évek elejétől bepállott ez a téma. Először a szovjet megszállás emléke és az egy ideig még itt állomásozó katonák miatt, majd azért, mert vákuumban voltunk, majd azért, mert úgy akartunk élni, ahogyan az osztrákok.

A baloldal és a liberálisok a felvilágosult top-down reformok hívei voltak, s nem akartak szabad vitákat – a mérsékelt jobboldal meg csak eljátszotta gondolattal, hogy mi lenne, ha nem is lennénk EU-tagok.

A magyar értelmiség is vagy kritikátlanul elfogadta az EU-tagságot vagy a földalatti mozgalmakhoz hasonló, csak a beavatottak számára világos hümmögéssel ellenezte az EU-tagságot.

Egyszer – azaz most – véget kellene vetni ennek a korlátos beszédmódnak, gondolkodásmódnak.

A görögök nem akarnak megszorítást, azt hiszik, kiadás-csökkentés nélkül is ellavíroznak. Az EU meg nem akarja finanszírozni a kísérletüket.

(Kép forrása: itt.)

Ez a vita lehet, hogy most elült, de fél éven belül újra fellángol majd. A görög kormány nem tud eleget megszorítani, nem is lesz kedve hozzá és az egész cirkusz kezdődik elölről.

Magyarországon most egyre erősödik az a beszéd, amely leleplezi az EU projekt gonosz összefüggéseit: csak a bankjaikat, vállalataikat mentik ki, cserébe az adós országok társadalmát sanyargatják és központosítanak. Kiszelly kollegám legutóbbi bejegyzése is ezt a benyomásomat erősítette.

Kiszelly kollegámnak igaza van: le kell leplezni az álságos magyar EU-beszédet. De túl a stíluskísérleten, hagyni kell, hogy egy ország kiszálljon, s hagyni kell azt is, hogy Magyarország is végiggondolja, hogy kiszáll-e. Szabadon kellene erről vitatkozni.

Hosszú távon ezzel jobban járunk, mintha minden konfliktust lefojtunk.

Ezért is sikeres a Jobbik, ezért is manőverezik ide-oda Orbán Viktor, ezért van megrekedve a vita az EU-párti baloldali-liberális és a jobboldali értelmiség között (nota bene, óriási vita lenne a jobboldalon belül is, ha az értelmiség szabadon vitatkozna).

Úgy teszünk, mintha, pedig nem is – és ezt pro kontra irányba lehet értelmezni a szálljunk ki – maradjunk bent tengely mentén.

Lépjünk túl a lefojtott, bepállott gondolkodásmódon!​