Senki sem kiáltott fel, hogy a király meztelen, csupán bizonyos érdekek szerint látunk cifra ruhát rajta. Senki sem mondta ki, hogy Gyurcsány politikai fél tehetség.

(Gyurcsány Ferenc színpadi produkciója.)


Pedig a hatalmon már bizonyított politikusokról világosan kiderül, mire képesek. Ott már az egész megméretődik, mert egy dolog megragadni, s megint más működtetni a hatalmat. Gyurcsány a megragadásban kétségtelenül képességes volt, a működtetésben viszont csapnivaló. Kormányra kerülve hamar kiderült róla, hogy ügyes politikai macher, de nem államférfi. Napóleoni vágyak fűtötték, Bonaparte sokoldalú zsenialitásának bármi jele nélkül. Hiányzott belőle az időgazdálkodás, a szervezeti-államigazgatási mozgatás készsége, nem volt hozzá talentuma, hogy ilyen-olyan ötleteiből működő szabályt hozzon létre. Ő volt a valaha élt legponterősebb magyar miniszterelnök: valaki összeszámolhatná már, hány száz pontban is foglalta össze a lázas tevékenység látszatát keltő elképzeléseit. S azt is, hogy ezekből mi minden valósult meg. (Utóbbihoz nemigen szükséges számítógép.)

Amit kétségtelenül tudott még, az a parasztvakítás, tudományosabban szólva a pódium-mutatvány. A szocialista vezetők, Kovács Lászlót leszámítva, úgyszólván csak túlestek a média-szerepléseken, míg ő élvezte. Szerepéhségéhez jól passzolt, hogy a média-vezérelt politikában mértéktelenül felértékelődik a pódium-mutatvány szerepe. Gyurcsányt az a legkevésbé sem zavarta, hogy a tényleges politikusi teljesítményt a pódiumokon a produkció váltja fel, s célzott üzenetek helyettesítik a mondanivalót. Sőt, egyenesen lubickolt is ebben, a vele együtt rezgő balliberális média pedig folyamatosan biztosította neki a pódiumot. Hatása, elődeihez képest így sokkal hatványozottabban érvényesülhetett, ő pedig saját produkcióiba egyre inkább beleszerelmesedve, gátlástalanul ki is használta ezt. (Mint tudjuk, ez mind a mai napig nem változott, a baráti stúdióban ma már a szó szoros értelmében mindent megengedhet magának, semmiért sem tessékelik ki.)

Most, amikor az őszödi beszédet 1956 jelentőségéhez hasonlítja, titkosszolgálati információkat sejtet, számszerűsíti a hazánkban állomásozó „KGB” ügynökök számát, ugyanez a pódium-mutatvány logika motiválja. Mindegy, hogy mit, csak beszéljenek róla, ebben Gyurcsány Ferenc alighanem a néhai celeb, Gábor Zsazsa legjobb magyar tanítványa.

Aligha tévedünk nagyot, ha azt jósoljuk, Gyurcsány nem fog olyan hamar eltűnni, mint a Zsazsát szintén megszívlelő Torgyán. Gyurcsány jóval fontosabb figura nála, bizonyos érdekek szavatosan tartósítják. A jobboldalnak ő a leghasznosabb mumusa, akivel ijesztgetni még a legrosszabb pillanatokban is sikerrel lehet a szavazókat, hívei számára pedig még mindig ő a megváltó, sőt az általa derekasan szétzilált baloldal egy része sem idegenkedik tőle.

A pódiumot innen is, onnan is fenntartják neki, ráadásul most, hogy nincs hatalmon, most van csak igazán elemében. Nyomulhat, kavarhat, sejtethet, mórikálhat, ahogy csak a fél tehetségétől telik.

Jó szórakozást!