Nincs alternatívája az összefogásnak, dörgi-hörgi a szószékről Gyurcsány, s eközben teli tenyérrel többször is saját mellére csap, hogy testbeszédével félreérthetetlenül megmutassa, mindenekelőtt kivel is kell az MSZP-nek összefognia.


A hétvégén a híradók gyakran idézték e nyári jelenetet, nyilván azért, mert szombaton zajlott le a szocialisták pártértekezlete. Nem tudom persze, hány Gyurcsány-fan ült ott a hallgatóság (meglehetősen szép korú) soraiban, de az MSZP jelenlegi vezetői a dolgok jelenlegi állása szerint aligha azok. Beszédeikből végre egyértelműen kiderült: tudják, határvonalhoz érkeztek. Pártjuk túlélt ugyan számos sokkoló vereséget, ám társadalmi hitele, presztízse annyira megkopott, hogy visszaszerzése radikális újrakezdést követel. E nélkül csupán tartós politikai vegetálás lehet a túlélés, végül pedig nihil, ahogy az más rendszerváltó pártoknál is bekövetkezett. Tóbiásék tehát bizonyára tisztában vannak vele: radikális fordulat nélkül nincs újabb 25 év.

Egyik előfeltétele ennek, hogy a „baloldal” fogalmában az MSZP-t és Gyurcsányt többé senki se moshassa össze. Egy pártot sohasem vezéreinek öndefiníciója, még csak nem is a média sulykoló ereje, a tényleges tettei tesznek ilyenné vagy olyanná. –Ne arra figyeljenek, mit mondok, arra figyeljenek, mit teszek – mondta más összefüggésben Orbán Viktor, de e szakmai vallomás másokra éppúgy vonatkozik. Márpedig tettei alapján Gyurcsány is a nagytőke embere, ami az ő esetében több mint érthető, amúgy pedig tetszik, nem tetszik, legitim szerep ez egy demokráciában – de mi köze ennek a baloldalhoz? (Nota bene, Engels Frigyes nagytőkésként lett baloldali, Gyurcsány egykori baloldaliként lett nagytőkés, ami nem egészen ugyanaz az operett, a bonvivánok fajsúlykülönbségeiről már nem is szólva.)

Tóbiáséknak azt is radikálisan elemezniük kellene, hogy a Fidesz miért csábíthatta el szavazók százezreit az MSZP-től, egy olyan társadalomban ráadásul, amelyben folyamatosan nőtt, mélyült a szegénység. Felületes magyarázat erre, hogy Orbán született populistaként viselkedik, demagóg, kommunikációs trükkökkel csábítja el a népet – no de miért csábult el az istenadta nép? Azért mert buta – mondják a politikai eszükről elhíresült neoliberálisok, várjuk ki a végét, Orbán előbb-utóbb így is, úgy is megbukik, s akkor majd új párttal, vagy az összefogással megint „mi” következünk.

Vagy a Jobbik...

A szónokok mintha kapisgálták volna, mi is az igazi tét. A szombati értekezletbe így akár egy fordulat is beleképzelhető. De azért a meccs nincs lefutva még.

Azért csak tegyük ki a kérdőjelet.