Olvasom itt a különféle "megemlékezéseket" és elkezdtem gondolkodni. (És ahogy illik, azonnal jól be is fáradtam tőle.) Valójában nem magáról Finkelsteinről szeretnék írni, hiszen egyrészt nem ismertem, másrészt az eredményei magukért beszélnek. Teljesen fölösleges a zsenialitását hosszasan elemezni, ahogy a libsi sátánista szeánszot is a halála fölötti örömködésről, hiszen az normálüzem.


 Adott itt egy fickó, aki a legsikeresebb jobboldali rezsimek hatalomra jutásához járult hozzá. Nem elmélkedett, hanem a „frontvonalban" tette a dolgát, ha a fő szempont a gyakorlat. Ehhez képest olyan senkik becsmérlik, akik még életükben nem léptek a gyakorlat mezejére, vagy ha mégis, az első lépésnél elhasaltak.

A Finkelstein-féléket az efféle lúzerek két szempontból szokták elítélni: az egyik intellektuális, a másik morális. Az egyik feltevés szerint (ez a ritkább) egy Finkelsteinnek nincs is intellektusa, mert nem tudna szó szerint idézni a Föderalistából (ezt persze nem tudjuk), pusztán annyi a „teljesítménye", hogy a zógennante negatív kampányt sikerrel alkalmazza. Erre persze adekvát válasz, hogy lúzerkém is csinálhatná, ha ennyire egyszerű a recept, de mégsem csinálja.

A másik morális: Finkelstein a sátán, aki olyan kisebb ördögöket segített, mint Nixon, Reagan, Netanjahu és persze a Zorbán.

Mindkettő elég idegesítő, mert semmi másról nem szól, mint arról, hogy a bírálók demonstrálják saját intellektuális és morális nagyságukat - az első tipikus értelmiségi beképzeltség, a másik meg a puritánok taszító moralizálása. Azt akarják sugallni, hogy a Finkelstein-félék csúszómászó szerencselovagok, akik abszolút „egyszerű" kottából játsszanak, és morálisan megengedhetetlen módon érnek el sikereket. (A „negatív kampány” morális kritikusainak valójában a demokráciával van bajuk, ám bátorság híján odáig nem jutnak el, maximum nyekeregnek kicsit az átkos populizmus miatt.)

A történet arról szól, hogy a bírálók az intellektuális és morális elit.

Ennek a megfejtésnek létezik liberális és „konzervatív” tálalása is, hiszen az ing-nyakkendő konzervatívok is imádnak azon búslakodni, hogy Trump miért nem valamelyik think-tank elemzései alapján politizál, miközben okfejtéseiket masszív horkolás kíséri.

Bármiben kerüljön is elő ez az önhitt elitizmus, arról szól, hogy az intellektuálisan és morálisan korrupt világ nem érti meg az elit zsenialitását és magas erkölcsiségét. Pont olyan, mint amikor egy zenekar vagy egy film maximum három embert érdekel, amiben már benne van a tagok rokonsága, a zenekar vagy a film készítője pedig a meg nem értett zseni pózzal vigasztalja magát.

Finkelstein valószínűleg mindent tudott a politikáról, amit tudni érdemes, ahogy Trump is minden bizonnyal többet ért belőle, mint a DCC-k (Debate Club Conservatives). 

Az elitista sznobizmus (a sznob szó abszolút eredeti értelmében) nem más, mint a lúzerek mentsvára.

 

(Kép forrása: itt.)