Ennek ellenére (vagy éppen ezért) vannak olyan tanulságok, melyek egy érdekes jelenségre hívják fel a figyelmet. Ez a jelenség pedig nem más, mint az egyszer már megbukott, kivitelezhetetlen, sőt politikailag káros ötletek újra felbukkanása. Ezek szinte kizárólag a két „győztes”, a Momentum és a Gyurcsány-párt nevéhez köthetők, és közös jellemzőjük, hogy a társadalom nagy többsége mindegyiket legalább egyszer már elutasította.

A döglött ötletek nem annyira magában az EP választási kampányban kerültek újra elő – annyi eszük azért nekik is van –, hanem a választások után, illetve az előválasztásnak nevezett bohózat során. A Momentum, amely eleddig kizárólag a médiában reprezentált tagjainak súlyos ostobaságával tűnt ki a haladás élcsapatai közül, az EP választáson saját megítélése szerint, „óriási” győzelmet aratott. Ez pedig arra sarkallta őket, hogy bátran a választók arcába vágják elképzeléseiket. Igen ám, csakhogy nem rendelkeztek ilyen elképzelésekkel, ezért a háttérben matató, halottnak hitt SZDSZ megmondóembereihez fordultak, akik készségesen ellátták őket munícióval. Igaz, ezekkel mentoraik már többször, egészen a politikai halálig megbuktak, ám – elnézve a Momentum általános szellemi nívóját – könnyen el tudom képzelni, hogy ők erről nem is hallottak. Így aztán előkerült kivétel nélkül minden követelés.


A kemény libsi elképzelések feltámasztásában és hangoztatásában főszerepet játszik Cseh doktornő, akinek szellemi képességei fordított arányban állnak feltűnési viszketegségével. Emlékezetes ugye, hogy környezetvédelmi felindulásból vonattal indult Brüsszelbe (azóta – ugyancsak nyilván környezeti okokból – egyfolytában repülőgéppel teszi ezt) és e hosszú vonatút során a vasút-privatizáció jutott eszébe. Meg – gondolom – a privatizáció, úgy általában. Hogy az milyen nagyon jó.

Nem sokkal ezután azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy gyűjtést szervezett az amerikai Planned Parenthood nevezetű abortusz-propagáló szervezetnek, mely ellen éppen szervkereskedelem miatt folyik – a bizonyítékok alapján alapos okkal – vizsgálat. Mindezek mintegy betetőzéseként főpolgármester jelöltjük pedig a vizitdíj bevezetését szorgalmazta. A párt minden képviselőjének napi legalább egy-két prideozásáról már nem is beszélve.

Ezekre a ragyogó ötletekre pedig bizony a boldogult SZDSZ országlása kapcsán emlékezünk. Akkoriban – sosem gondoltam volna, hogy ilyet vagyok kénytelen mondani – a koalíciós partner MSZP-nek hála, nem került rájuk sor. Közös vonása ezeknek az ötleteknek, túl az általános elutasítottságon, hogy politikailag tökéletesen kártékonyak a beterjesztőikre. Nem származik belőlük semmi haszon, nem a szokásos ígérgetések, melyekről akár el is hihetnénk, hogy bárki komolyan gondolja őket. Nem olyanok, mint amilyeneket az előválasztás során hallhattunk, melyek nyilvánvalóan megvalósíthatatlan mindenfélét ígértek a budapestieknek és minden valószínűség szerint, akik hangoztatták azok sem hittek benne. Nem. Ezek bizony szívből jövő kívánságok, a libsi lélek legmélyéről jönnek, és ha hatalomra kerülnek, minden bizonnyal meg is próbálják megcsinálni.

A kérdés csak az, vajon hogyan állt elő hirtelen egy korosztály, melynek képviselői egy több mint tíz esztendeje megbukott, és a maga idejében közutálatnak örvendő párt ötleteit melegítik fel?

A megfejtés – szerintem – egy Ady idézetben rejlik: „Ifjú szívekben élek s mindig tovább,” – írta a költő. Úgy tűnik, a halott SZDSZ is ifjúszívekben él tovább, és ennek oka az oktatásban keresendő. A bukott párt összes ideológusa, aktivistája valahol a felsőoktatás körül kötött ki, ezzel oldva meg az egzisztenciális gondjait és ezzel teremtve lehetőséget az ifjúság ilyesmire fogékony részének elbódítására. Sajnos – úgy tűnik – eszköztelenek vagyunk ezzel kapcsolatban, hiszen bármit tennénk is, az azonnal a tanszabadság és a „tudomány” szabadsága elleni merénylet lenne.

Erre a fiatal választói csoportra azután egy teljes oktatási és média iparág épült rá, a gyakorlatilag neokommunista, anarchista szélsőbaltól a magát „igazikonzervatívnak” nevező csoportokig. És mindegyik mögött – ha kicsit közelebbről vizsgáljuk a dolgot – a halottnak vélt SZDSZ embereit és eszméit találjuk. Ha végigtekintünk ezen a Momentum által elkövetett szellemi/politikai ámokfutáson, azt látjuk, hogy bizony felült a halott.