A feltétel nélküli, mindenki számára egyenlő mértékben járó alapjövedelem kérdése évtizedek óta része a különböző nyugati országok utópisztikus társadalompolitikai vitáinak. Szerencsére mindezidáig Magyarországon a kommunista utópia gyakorlati megvalósulásának keserű tapasztalatai elegendő elrettentő erővel bírtak ahhoz, hogy a magyar közbeszédnek nem vált részévé ez kérdéskör. Ahogyan azonban várható volt, a gazdasági válság által keltett hullámok alkalmasnak bizonyultak arra, hogy néhányan jól meglovagolják ezt a régóta ismert, szélesebb körben soha meg nem valósult idealisztikus elképzelést.

Lélektanilag a feltétel nélküli alapjövedelemmel pontosan ugyanaz a probléma, mint a szocializmussal. Támogatói is ugyanarra építenek. Az egyenlőség és igazságosság mindannyiunk szíve által oly kedves ideájára. A probléma ott kezdődik, hogy az idea megvalósíthatatlan, illetve a megvalósítás érdekében kifejtett intézkedések olyan torzulásokhoz vezetnek, amelyek az abban élő nemzetek gazdaságát tönkreteszik és a normális társadalmat működtető szöveteket darabokba szakítják.


A feltétel nélkül alapjövedelem alapvetően

káros, mert nem jutalmazza a tehetséget, a szorgalmat, az előrejutási vágyat,

igazságtalan, mert nem segít jobban azoknak, akik rászorulnak, mint azoknak, akik nem szorulnak rá,

fenntarthatatlan, mert a mai viszonyok között elképesztő és vállalhatatlan anyagi tervet jelentene a magyar költségvetésnek. E körben szerintem elég csak a Magyar Narancsban publikált cikk számítására utalni. Az írást a Haza és Haladás Alapítvány felkérésére tanulmányt készítő két szerző jegyzi, akik szerint ha csak minden hónapban csak 38 000 forintot fizetnénk minden lakosnak, akkor ez 4 600 milliárd forintba kerülne, és – valamennyi szociális ellátás, gyermek- és családtámogatási rendszer illetve a közfoglalkoztatás teljes eltörlése után – ennek plusz költségvetési terhe további nagyjából évi 2 500 milliárd forintra tehető. Ennyit kellene tehát minden más eltörlése mellett hitelből vagy bevételnövelésből évente előteremteni. A cikk itt olvasható.

Szerencsére a feltételül nélkül alapjövedelem mint látomás realizálódásának kevés az esélye.

A Századvég által 2014 januárjában készített közvélemény-kutatás eredménye szerint az emberek 67 százaléka nem értene egyet egy alanyi jogon járó 50 000 forintos alapjövedelem bevezetésével. Az emberek 61 százaléka szerint ez az intézkedés csökkentené a munkavállalási hajlandóságot. 78 százalék szerint az akkori gazdasági helyzetben költségvetési szempontból sem lett volna vállalható. A kutatás részletei itt érhetők el.

(Fotó: MTI/Krizsán Csaba)

A Zuglóban eszközölt változtatások pedig – minden ellenkező politikai híresztelés ellenére – nem a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetéséről szólnak. Annak még az előszobájában sem jár a történet – nem is bírná el az önkormányzat költségvetése. Zuglóban annyi történt, hogy minimumjövedelem néven bevezettek egy olyan új pénzbeli segélyezési formát, amelyet meghatározott feltételek fennállása esetén kizárólag a szociálisan rászorulók, illetőleg mélyszegénységben élők kapnak.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a magyar Alaptörvényben a témához kapcsolódva az alábbi rendelkezéseket találjuk.

Nemzeti Hitvallás

Valljuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye.

M) cikk

(1) Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik.

N) cikk

(1) Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét érvényesíti.

O) cikk

Mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni.

XV. cikk

(5) Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket.

XIX. cikk

(1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.

(2) Magyarország a szociális biztonságot az (1) bekezdés szerinti és más rászorulók esetében a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg.

(3) Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedést igénybe vevő személynek a közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan is megállapíthatja.

Jó, jogászként tudom, hogy ezek jellemzően nem olyan alanyi jogok, amelyek egyének számára is kikényszeríthetőek. Inkább főleg államcélok illetve többedik generációs szociális jogok, amelyek alapján csupán a pozitív intézkedéseket lehet általános jelleggel követelni.

Ugyanakkor így egymás mellé rakva a megfogalmazásokat, jól látszik, hogy az Alaptörvény szellemisége bizonyosan nem a munkavállalási kedvet csökkentő, a leginkább sérülékeny társadalmi csoportokat előnyben nem részesítő, a külön családi és gyermeknevelési támogatásokat negligáló társadalompolitikai vízió irányába mutat.

Hanem éppen ellenkezőleg: a magyar társadalom aktivitását növelni kell, a társadalmi felemelkedés és előrejutás csatornáit létre kell hozni és a meglévőket meg kell olajozni, a legalsó rétegeket külön intézkedésekkel kell segíteni és a kedvezőtlen demográfiai mutatók megfordítására rendkívüli erőforrásokat kell allokálni.

Ezzel kell a kormányzásnak foglalkoznia, nem pedig újabb társadalmi kísérletek megvalósításával.

De persze ettől még igazuk lehet azoknak is, akik azt mondják, hogy mindez kevés: ettől még alkotmányosan megvalósítható lenne a feltétel nélküli alapjövedelem.

Éppen ezért kéne alkotmányos szinten – immár nem egypárti erővel, hanem többpárti konszenzussal – egyértelműen megtiltani a bevezetésnek még csak a lehetőségét is! Megérne annyi, hogy ez az terméketlen vita ne jöhessen újra elő.