Erre gondolunk. 

Semmi sincs kőbe vésve (épp erről szól a történetünk), de már maga a felvetés, és főleg annak értelmezése is érdekes. Ilyesmikre tippelhetnénk:

„Az amerikai külpolitika nagyon bölcsen döntött: az amúgy is orosz többségű Krím nem érné meg a háborút. Ez a különalku az Egyesült Államok és Putyin Oroszországa között az amerikai politikai realitásérzéket dicséri. Well done, Mr. Secretary of State!”

Persze, nem lesz ilyen. Pontosabban: nem így. A meglepettség első jelei viszont már láthatóak: „(…) egyre több jel mutat arra, hogy a nagyhatalmi politika felülírja a sokat hangoztatott elveket”.

Egyre.


De, ugye, még véletlenül sem arról van szó, hogy a gonosz, cinikus, putyinista jobboldaliak prognózisára utal egyre több jel? Magyarul arra, hogy 1) az Európai Unió nem játékos (maximum Merkel), 2) az Egyesült Államok simán átnyúl Európa feje fölött, és megállapodik az aktuális gonosszal, ha – stratégiai vagy más – érdekei úgy kívánják, 3) a Krím státusza és Ukrajna szuverenitása mégsem annyira fontos, 3) maga Ukrajna sem annyira fontos? Ez idáig a szorgos kezek által elkészített narratíva arról szólt, hogy épül a demokrácia Ukrajnában. Már kész is van?

(Kép forrása: itt.)

Mondhatjuk, hogy ha ez a forgatókönyv érvényesül (ezt még nem tudhatjuk), akkor valóban van pozitívuma a dolognak. Sem egy új hideg, sem egy új meleg háború nem volna üdvös. Viszont érdekes lesz ezt az érvet látni azok részéről, akik eddig azt mondták, Putyin az új Hitler, és minden eszközzel bele kell döngölni a betonba (felkészül az Egyesült Államok retorikai nukleáris fegyvere, McCain szenátor).

Van azonban szomorú tanulsága is, főleg azok számára, akik a fennen hangoztatott elvek hívei. Két potens szereplő megállapodik, a többi pedig alkalmazkodik. Nem ismerős? Amikor az oroszoknak kell betenni, jól jön a szövetséges Szaúd-Arábia – nix ugribugri, demokrácia, meg emberi jogok – segítsége. A helyzet azonban változhat, Irán és az Iszlám Állam ügyében nem jön rosszul Oroszország barátsága sem. Gondolja bárki is, hogy Ukrajna többet ér most a politikai tőzsdén, mint Kelet-Európa 1945 után? Mint Lengyelország 1939-ben? Ha valóban születik amerikai-orosz alku, akkor az ukrán szabadság ügyét már le is vették a napirendről. Béke lesz, tehát akár mehet is az IMF segíteni – és talán néhány cégnek is csurran-cseppen valami. Ukrajna tehát sokkal demokratikusabb lesz, mindenki jól járt.

A keserű mosoly akkor dermed majd az arcunkra, amikor a föderalizált Ukrajnában a keleti régióban korridorról beszélnek.

A nagyok játszanak, a kicsik figyelnek. És maximum remélnek. Mi, itt Közép-Kelet-Európában nagyon is jól ismerjük ezt. Ezt próbáltuk mondani eddig is.