Mintegy két százalékot emelkedett a kormánypártok támogatottsága az előző hónapban mért eredményekhez képest, míg az ellenzéké némileg csökkent. A Fidesz-KDNP tábora a júniusi 29 százalékról 31 százalékra emelkedett a teljes népesség körében. Ezzel szemben a Jobbik 13-ról 12 százalékra, a szocialisták a korábbi 9-ről 8 százalékra estek vissza. A DK támogatottsága az elmúlt hónaphoz képest stabilizálódott, így jelenleg 5 százalékon áll. Az LMP – a parlamenti küszöb alatt – 4 százalékon stagnál.


 

A kormánypártok támogatottsága tehát közel 20 százalékkal magasabb, mint a jelenleg legnépszerűbb ellenzéki párté (Jobbik).

A közvélemény-kutatási adatokat érdemes kontextusba helyezve is vizsgálni, mivel így jól nyomon követhetővé válik a pártrendszer mozgása. Az egyes hónapokban mért népszerűségek természetesen fontosak, de még beszédesebb a kormányzati ciklusokon átívelő összehasonlítás. Ennek fényében a Fidesz-KDNP népszerűsége „önmagán túlmutató”, hiszen a papírforma szerint a kormányon lévő pártok a ciklus felénél szokták elérni – támogatottságuk tekintetében – a mélypontjukat. Az előző ciklus azonos időszakában a Fidesz 23 százalékon állt, amihez képest a 31 százalék igen jelentős, mintegy 8 százalékos többletet mutat.

Az adatokat összehasonlítva jól látható, hogy az elmúlt időszak egyértelmű vesztese az MSZP. A júliusi adatokból kiderül, hogy a szocialisták támogatottsága mintegy 5 százalékkal csökkent az előző ciklus azonos időszakához képest. A MSZP és a DK között – a szavazóbázisért – folytatott harc győztese jelen állás szerint egyértelműen a Gyurcsány-párt, amely 3 százalékos növekedést tudott elkönyvelni az azonos időszak eredményeihez képest.

Nagyban megkérdőjelezi a Jobbik néppártosodási stratégiájának sikerességét, hogy Vona Gábor formációja a vizsgált időszakban mindössze 1 százalékos – hibahatáron belüli – erősödést tud felmutatni, ami meg sem közelíti a Jobbik váltópártinak szánt kommunikációját.

A számok tehát beszédesek, de a félidős népszerűségi adatokból még mindig hiba lenne a 2018-as országgyűlési választások eredményére következtetni. Az azonban biztossá vált, hogy a kormánypártok jelentős bizalmi többlettel futnak rá a kampányidőszakra, miközben az ellenzék továbbra sem találja a közös hangot a választókkal.