Az Európát sújtó migrációs krízis évek óta a kontinens belpolitikáját alakító egyik legfontosabb tényező. A 2015 tavaszán-nyarára kibontakozó illegális bevándorlási hullám mára jelentősen átrajzolta Európa politikai térképét. Az elmúlt években gyakorlatilag nem volt olyan választás az Unió tagállamaiban, ami ne ment volna gyökeresen szembe az elmúlt évtizedek tapasztalatival és a szakértők sziklaszilárd jóslataival.

(Kép forrása: itt.)


A politika szintjén zajló változások látványosak, a média figyelmének középpontjában állnak. De a migrációs krízis olyan folyamatokat is elindított Európában, amelyekről ma még kevesebbet beszélünk. A migrációs válság nem csak a politikai elitből váltott ki válaszreakciókat – ilyet vagy olyat –, hanem az európai lakosságból is. A nyugat-európai polgárok például elkezdtek felfegyverkezni.

Nemrég látott napvilágot a hír, hogy az elmúlt években Belgiumban az egekbe szöktek a fegyvertartási engedély-kérelmek. A vallon régióhoz tartozó, az ország keleti részén található Liège tartományban az elmúlt 5 évben több mint duplájára emelkedett a fegyvertartási-kérelmek száma. Míg 2010-ben mindössze 608 engedélykérelem érkezett a tartományi hatóságokhoz, 2015-ben már 1318. 2016-ban folytatódott a trend, decemberig 1426 új kérelmet regisztráltak. A belga hatóságok szerint a lakosság megnövekedett fegyverigénye mögött a terrortámadások és az egyre gyakoribbá váló bűncselekmények állnak. 2015-ben például naponta átlagosan 180 fegyveres rablás és betörés történt a mindössze 11,5 millió főt számláló Belgiumban.

A fegyverkezési hullám azonban nem most, és nem is Belgiumban kezdődött. 2015 októberére, alig néhány hónappal a migrációs válság kitörését követően, az osztrák fegyverboltokból elfogytak a vadászpuskák. Pedig a nyugati szomszédunknál hosszú évek óta egyre kevesebben vettek fegyvert.

A 2015 szilveszter éjjelén történt kölni támadássorozatot követően a német lakosság is fegyverkezésbe kezdett. Az újév elején szinte minden nagyobb német városban radikálisan megnőtt a fegyvertartási kérelmek száma. Kölnben a 2015-ös évben összesen 408 fegyvertartási kérelmet regisztráltak, míg a szilveszteri támadások utáni két hétben 304 engedélykérelem érkezett a hatóságokhoz. Vagyis 14 nap leforgása alatt közel annyian akartak fegyverhez jutni, mint korábban egy teljes évben.

Hasonló helyzet alakult ki Franciaországban is, ahol 2010 óta rekordmennyiségű, 50 000 fegyvertartási kérelmet regisztráltak. A francia lakosság fegyverkezését felgyorsították a 2015-ös párizsi terrortámadások (Charlie Hebdo, Bataclan), illetve a 2016 júliusi nizzai támadás.  

A számok első ránézésre megdöbbentőek lehetnek, de igazából nincs min meglepődnünk. Az európaiak biztonságérzete az elmúlt években drasztikusan leromlott. A Századvég Alapítvány 2016 tavaszán folytatott, „Project 28” című kutatása szerint az európaiak túlnyomó többsége (86%) valószínűnek tartja, hogy terrortámadás fog bekövetkezni hazájában. A felmérésből kiderül, hogy az illegális migráció Európa népességének 84 százaléka szerint egyébként is aggasztó jelenség, ráadásul a válaszadók kétharmada szerint a bevándorlási hullám növeli a terrorveszélyt és a bűncselekmények számát. A fentebb említett Franciaország, Belgium és Németország pedig éppen a terrorkockázat szempontjából legpesszimistább uniós tagállamok közé tartozik. Amit a kutatás eredményeiről szóló júliusi bejegyzésemben írtam, az ma is igaz. Az emberek elsősorban biztonságot (és prosperitást) várnak az Európai Uniótól.

Azon országok polgárai, akik nem tudjak rászorítani kormányukat a határok megvédésére, arra fognak kényszerülni, hogy közvetlenül otthonaik küszöbénél állítsák meg az ellenséget.