Ha egy pillanatra félretesszük a dühünket, érdemes feltenni a kérdést: mit nyer azzal Brüsszel, hogy ragaszkodik ehhez az őrültséghez? Mire jó a kötelező betelepítési kvóta rendszere?


1. A bevándorlók kvóták szerinti elosztásának rendszere, a kényszerbetelepítés nem működik. Habár próbálják úgy lefesteni a helyzetet, mintha csak Magyarország és Szlovákia akadályozná a kvótarendszer életbe lépését, valójában a többi uniós tagállam is szabotálja annak működését – csendben, a háttérben maradva. Mindeddig a szétosztásra ítélt migránsok töredékét sikerült átcsoportosítania Brüsszelnek. Az Európai Bíróság tehát egy nem működő – így gyakorlatilag nem is létező – rendszert védelmez.

2. Elvi kérdést csinálnak saját elvtelenségükből. Brüsszel és a liberális elit szerint a migráció minden szempontból – gazdasági, társadalmi és morális oldalról egyaránt – jó a befogadó országoknak. Akkor miért van szükség szolidaritásra a tagállamok között? Miért kell elköltöztetni a migránsokat Olaszországból és Görögországból? És miért nem kapkod értük a többi tagország? Világos, hogy valójában egy probléma szétterítéséről van szó.

3. Brüsszel a kvótarendszerrel bizalmatlanságot kelt az Európai Unió tagállamai között. Szembefordítja egymással a kvótában érdekelt (Olaszország, Görögország) és abban ellenérdekelt államokat. Aszimmetrikus elvárásokat fogalmaz meg és önkényesen nyújt vagy nem nyújt támogatást az egyes országoknak az Unió külső határainak védelméhez. Ezzel több kárt okoz, mint hasznot.

4. Az EU a betelepítési kvótával „keménykedik”, de közben csak saját erőtlenségét demonstrálja. Az Európai Bíróság hozott egy döntést, amit nem fog tudni betartatni. Hiszen nyilvánvaló, hogy amíg a jelenlegi kormány van hatalmon Magyarországon, addig egyetlen bevándorlót sem fognak kényszerből az országba telepíteni. De – ahogy korábban is említettem – a többi tagállam is vonakodva hajtja végre a kvótarendszer utasításait.

5. Brüsszel szembemegy az Unió szellemiségével, és ez az EU széteséséhez vezethet. Olyan intézkedést kényszerít rá a tagállamokra, aminek a jogi alapja is kérdéses, és ami látható ellenállásba ütközik számos ország és az európai lakosság részéről. Brüsszel az elképzelését csellel, majd erővel nyomja le a nemzetállamok torkán, és a migrációs krízis kezelésének más lehetőségeit egyszerűen lesöpri az asztalról. Konszenzus helyett az erő nyelvén beszél.

Mindezek fényében Brüsszel keménykedésének semmi értelme. Ráadásul, még ha sikerülne is szétosztani az Unióban 120 ezer bevándorlót – megoldódna bármi is? Nem. Az elmúlt években nem százezer, hanem több millió migráns érkezett Európába, jelentős részük illegálisan, így nem is tudjuk hol, melyik országban tartózkodnak. És ne legyen kétségünk: még többen fognak jönni. Tegyük fel a kérdést újra: mi értelme van 120 ezer bevándorló szétosztását ráerőltetni a tagállamokra?

Brüsszel tervét akkor érthetjük meg, ha nem úgy tekintünk rá, mint egy szakpolitikai kérdésre a sok közül, hanem mint Brüsszel legfontosabb politikai akaratára. Ennek a merev ragaszkodásnak csak akkor van értelme Brüsszel szempontjából, ha a kvóták szerinti szétosztás permanens rendszerré válik. Vagyis, ha nem csak 120 ezer migráns kerül szétosztásra, hanem a bevándorlókat folyamatosan, éveken át terítik szét az országokban. Ez pedig nem más, mint a nemzetállamok megtörésének eszköze.

Brüsszelnek tehát egy célja van a kvótával: hogy összemorzsolja a nemzetállamokat. Erről szól a Soros-terv. Minden más mellébeszélés.

 

(Kép forrása itt.)