(Orbán Viktor évértékelője)

Orbán Viktor 19., Gyurcsány Ferenc 13. és Vona Gábor 7. évértékelő beszéde azt mutatja, hogy ez a műfaj szervesen beépült a magyar politikai életbe. A releváns pártok elnökei a tavaszi parlamenti szezon nyitásaként programadó beszédet mondanak, amiben értékelik az előző évet, és kitűzik az új esztendő feladatait.


A 2017-es beszédeket látva Orbán Viktor beszéde volt a legátütőbb, ő érzett rá leginkább a korszellemre. Új nemzeti politikát hirdetett, amely a nyugati integráción belül, ha lehet, még jobban kiáll a nemzeti érdek mellett, és ahol kell, akár konfliktusok árán is megvédi a nemzeti szuverenitást. Magyarország nem Don Quijoteként harcol a rossz brüsszeli döntések ellen, az egyes témáknál alkalmi szövetségesekre számíthat.

Ez az új nemzeti politika hivatott biztosítani azokat a nagypolitikai kereteket, amelyeken belül az egyes szakpolitikai célokat el lehet érni. Ezek közül legfontosabb annak biztosítása, hogy a közösen megtermelt javakból minél több lecsorogjon a társadalom alsó rétegeihez, ők is részesüljenek az eredményekből.

A miniszterelnök beszédében a 2010 óta eltelt hét évnyi kormányzás fő témái és konfliktusai nemcsak napirenden maradtak, hanem új lendületet is kaptak. Ami az ellenzék szemében propaganda, az igazában hús-vér valóság: Brüsszel az energiaunió égisze alatt egységes energiapolitikát akar, ami leginkább a nagy nyugati konszerneknek kedvez. Ez veszélyezteti a rezsicsökkentést (=energiaárak és az energiapolitika nemzeti hatáskörben való meghatározását).

Azért, mert kevesebb migráns érkezik, Brüsszel még nem tett le a kötelező betelepítési kvótáról. Az unió luxemburgi bírósága várhatóan idén dönt a 2015-ben hozott kvótadöntés elleni magyar és szlovák keresetről.

Ez a két kérdés szorosan összefügg az Orbán Viktor által felhozott 5 pont külföldön legtöbbet idézett részével, az alamuszi külföldi politikai befolyás visszaszorításával. A migránskérdés, de az energiapolitika (pl. a paksi bővítés) körül ugyanis számtalan olyan civilnek mondott szervezet sertepertél, amelyeket “egészen véletlenül” külföldről pénzelnek, és amelyek kőkemény politikai célokat akarnak elérni. Az már mindegy is, hogy Soros György, a brüsszeli bizottság, vagy más külföldi multicsoport közül ezeknek éppen ki a legnagyobb támogatója.

Aki politizálni akar alakítson pártot, hirdessen programot és induljon a választáson! Nem csoda, ha a spekulánsok, multicégek és nagybankok érdekét ilyen álcivil köntösbe kell csomagolni, mert önző céljaikra nyílt versenyben aligha kapnának szavazatot.

Az ilyen külföldi befolyást az ellenzék által felemlegetett Oroszország és Törökország mellett Izrael és az USA is tiltja, Magyarország kormánya a nyugati integráció tagjaként inkább utóbbi kettő gyakorlatához igazítva teremtene tiszta viszonyokat a 2018-as országgyűlési választás előtt.

Az orbáni új nemzeti politika fókuszában a gazdaságélénkítés áll, amelynek a növekvő nemzetközi verseny közepette is biztosítania kell a politika számára az erőforrásokat. Ugyanis eladósodás nélkül csak azt lehet elosztani, amit megtermeltünk. Ehhez van szükség az önálló adópolitikára, amit a brexit és a Trump-adminisztráció által a G7 országokban is beindított adócsökkentési verseny új kihívások elé állít.

Brüsszel egységesítené a munkahelyvédelmi és -teremtési támogatások rendszerét is, így lassítva a gyárak elvándorlását nyugatról Közép-Kelet-Európába. Nem csoda, ha térségünk országai ezt ellenzik.

Ezt látva az ellenzéki beszédek a fasorban sincsenek. Vona Gábor pártját 2010 óta minden választás előtt a kormányalakítás küszöbén látja, most sem volt ez másképp. A közvélemény-kutatási adatok persze ezt most sem támasztják alá. Sőt! A Jobbik jelenleg épp lejtmenetben van, két szék között könnyen a pad alá eshet. A cukiságkampány miatt a borzalmas tagság potyog le, miközben (még) nem jönnek új szavazók.

Vona európai béreket követelt, ami jól hangzik ugyan, de továbbra sem tudjuk, hogy mi lenne azok fedezete. A Fidesz és az MSZP (jobbikos olvasatban mint XX. századi pártok) összemosása az MDF-nek is csak ideig-óráig jött be. A fékezett habzású radikalizmusból hiányoznak a könnyen megjegyezhető mondatok.

Gyurcsány Ferenc egyik leglaposabb évértékelőjét mondta el az idén. A legtöbbet idézett rész, a “titkos királycsináló” sokat ártott a magát demokratikusnak nevező ellenzéknek, a fogadkozások ellenére újraindult a mediatizált sárdobálás.

Az LMP évértékelője Botka László jól időzített összefogás-ajánlata miatt sikkadt el. A zöld párt annyiban újította meg az évértékelő műfaját, hogy rögtön mindkét társelnöke is beszélt, ám a legnagyobb igyekezet ellenére az újságírók továbbra is csak az LMP össze-nem-fogáshoz való viszonyára kérdeznek rá.

A mínuszos hírek között jelent meg a Párbeszéd újítása, akik már a beszéd elhangzása előtt értékelték Orbán Viktor beszédét. Eddig ilyet legfeljebb az internetes hírportálok csináltak.

Folytatódott a “legelszántabb ellenzéki” címért folyó balliberális háziverseny is. Gyurcsány egy luxusszálloda jól fűtött konferenciatermében gyalázta Orbán Viktort, míg az Együtt néhány tucatnyi aktivistája az évértékelő helyszínén sípolt.

A mezőnyből már csak Botka László beszéde van hátra, aki utolsóként szólal meg. Mondandóját a tavaly októberi szegedi ellenzéki értekezleten elmondott beszédéhez és decemberi bejelentkezéséhez mérik majd. Botka programjának néhány elemét már kifejtette, az “igazságosság” és “egyenlőség” leginkább Martin Schulz kancellári kampányára hajaz.

Az évértékelő beszédek után a pártok kihelyezett frakcióértekezletei és szezonnyitó parlamenti napirend előtti felszólalásai következnek. Akkor kiderül, melyik párt és politikus viszi tovább következetesen az évértékelőben kiemelt témákat.