Nagykoalíció alatt általában a pártspektrum két legnagyobb, ideológiailag egymástól távolabb elhelyezkedő pártjának közös kormányzását értjük. Jellemzően háborús, vagy gazdasági válságok idején alakulnak, mint Angliában a II. világháború alatt, vagy az euróválság alatt korábban Olasz- és Görögországban.

A fiatal magyar demokrácia is majdnem “kvázi” nagykoalícióként kezdte, az állampárt egyik hátrahagyott aknájaként ugyanis 1990-ben szinte minden fontosabb törvény kétharmados volt. Az első szabad választás utáni két legnagyobb pártnak e kardinális kérdésekben együtt kellett volna szavaznia, így mosva el a köztük fennálló ideológiai és programbéli különbségeket. Az MDF-SZDSZ paktum a szükséges minimumra csökkentette a kétharmados törvények számát, így oldva fel a csapdahelyzetet.

A rövid elméleti keret után itt érkezünk el az Európába irányuló újkori népvándorláshoz, amely akkor vált ellenőrizhetetlenné, amikor Merkel kancellár szeptember elején “minden szírt” meghívott Németországba, mondván, közülük egyetlen egyet sem fognak hazaküldeni, és a menedékjognak nincsen felső létszámkorlátja. A másik két kedvelt célország, Ausztria és Svédország is a nyitott kapuk politikáját támogatta.


Ha a politika okozta a galibát, akkor a politika hozza is azt helyre! — gondolják sokan. Amikor a következő választásokon a néplélekhez közelebb álló pártok nyernek, akkor megváltozik a politika is. Igen ám, de mi van akkor, ha a bevándorlást támogató pártok nagykoalíciót alkotnak, és egyhamar “nem lehet” leváltani őket???

Pontosan ez a helyzet Németországban, ahol a Bundestagban 80 százalékos többsége van a bevándorlást támogató CDU-SPD kormánynak, az abszolút többség a bajor CSU nélkül is megmaradna. Ráadásul az ellenzéki Zöldek is támogatják a bevándorlást, és legközelebb csak 2017 szeptemberében lesz választás. Berlin évi 500 000 migránst akar beengedni, az a választásokig még legalább egymillió ember (és nem is számoltuk a családegyesítést).

Brüsszelben az Európai Parlamentben (EP) “kvázi” nagykoalíciót látunk, a legfontosabb kérdésekben a két legnagyobb pártcsalád rendre megegyezik, ráadásul a meghatározó keresztény- és szociáldemokraták itt is a bevándorlás mellett vannak. Ehhez európai szinten is csatlakoznak a liberálisok és a zöldek, így ott is széles a bevándorlást támogató többség. A legközelebbi EP választás 2019 nyarán lesz, a mostani tempót feltételezve addigra további legalább négymillió migráns érkezhet Európába.

(A német nagykoalíció pártjainak vezetői: Angela Merkel (CDU) és Sigmar Gabriel (SPD), a háttérben pedig Horst Seehofer, a CSU pártelnöke.)

Bécsben is nagykoalíció kormányoz, így hiába támogatták az osztrák szavazók az idei négy tartományi választáson a bevándorlásellenes Szabadságpártot, a bécsi szövetségi kormány továbbra is követi Berlin “nyitott kapuk” politikáját. A vesztét érző Osztrák Néppárt néha kikacsingat ugyan a nagykoalícióból, de szorgalmasan mindent megszavaz. Ausztriában is csak 2017 szeptemberében lesz parlamenti választás, így legfeljebb abban bízhatnak, hogy addig továbbra is át tudják terelni a migránsokat Németországba.

Az illegális bevándorlók harmadik kedvelt célországában, Svédországban a legcifrább a helyzet. 2014 decemberében egy előrehozott választáson a bevándorlást támogató hat mérsékelt párt megegyezett abban, hogy 2022-ig, azaz két cikluson keresztül(!!!) tolerálják a paktumban résztvevő pártok köréből kikerülő kisebbségi kormányokat és megszavazzák azok költségvetését. Azóta legalább 150 000 migráns érkezett a skandináv országba, miközben a bevándorlásellenes Svéd Demokraták támogatottsága is megduplázódott.

A bevándorlás szabályozása szempontjából meghatározó európai fővárosokban tehát a nagykoalíciók biztosítják a “nyitott kapuk” politikájának folytatását. Láttuk, hogy egy kancellári üzenet Németországból emberek tíz- és százezreit tudja elindítani, akiket alig lehet feltartóztatni. Azt is láttuk, hogy a célországokban, és az EU központjában a bevándorláspárti oldal van többségben, és ha nem változik semmi, a következő választásokig hátralévő években migránsok további milliói érkeznek Európába.

Talán nem véletlen, hogy a bevándorláspárti nagykoalíciókkal szemben pont az a magyar kormány vált immáron megkerülhetetlen európai ellenpólussá, amelynek nemcsak stabil parlamenti többsége van, de — minimum a tömeges illegális bevándorlás megfékezése kapcsán — számíthat a magyar szavazók többségének támogatására is.