Egy évvel a következő országgyűlési választás előtt az ellenzéki térfélen se az összefogásnak, se a remélt egymillió új szavazónak nem látni nyomát. A közvélemény-kutatók szerint utóbbiak leginkább papíron és az ellenzéki politikusok vágyálmaiban vannak sokan. A papír és a sajtókommunikáció persze sok mindent elbír, elvégre Mesterházy Attila is kormányváltó hangulatról beszélt 2014-ben.


A “korrupció, oktatás, egészségügy, Brüsszel versus Moszkva” buborékvalóságban politikai túlélésükért küzdő politikusok és pártocskák most leginkább olyanok, mint a puskalövés után a faágakról felreppenő madarak. Vadul csapdosnak a szárnyaikkal, hangosan csivitelnek és a korábbinál jobb helyre akarnak visszaszállni. Nézzük, kinek hogyan sikerül:

Az ellenzéki pártok 10-15% támogatottságú “felsőházában” az MSZP és a Jobbik előzgeti egymást hónapról hónapra. A szocialisták plakátkampánya végig a radar alatt maradt, a Jobbiké pedig a Fidelitas postafordultával érkező válasza miatt a vártnál erőtlenebbre sikeredett. Nem is csoda, ha Vonáék újabban inkább a gazdaságilag megalapozatlan ígéretek szociális demagógiájával próbálkoznak, így kontrázva rá a Botka által korábban behozott “ingyen” gyógyszerre és alapjövedelemre.

Az 5%-os tartományban az LMP még, a Momentum pedig már elhiszi magáról, hogy bejutna. Előbbiek a Momentum sikerreceptjét követve éppen a paksi bővítés ügyében kezdeményeznek népszavazást, a momentumosok eközben a közösségi oldalakon szerveződő csoportok vonulásos tüntetéseit másolták május elsején.

A momentumos tüntetés annyira jól sikeredett, hogy sokan felfigyeltek a profi színpadra és annak költségeire. Az eddig hibamentesen áramvonalasított Momentumnál a pénzügyek firtatásánál szakadhatott el a cérna, önkényesen be is törtek az egyik szerkesztőségbe, durván számonkérve az egyik újságírót. Persze az is lehet, hogy ezzel a performance-szal csak az ellenzéki törpepártok háziversenyébe akartak benevezni, hiszen az építési kerítéshez láncolás, festékdoboz dobálás, parlamenti tüntetés és bábozás erős mezőnyében ki kell tűnni valahogy. Ha ezt akarták, a dolog visszafelé sült el, hiszen széles körű nemtetszés lett a következmény.

Az ellenzéki térfélen hetente és naponta bejelentett tüntetések leginkább a kormánnyal szemben kritikus tömeg utcán tartását szolgálják. Az ötlet elméletileg jó, ám a sok tüntetés, országjárás esemény, performance, plakátkampány és médiabeli üzengetés az ellenzéki média hetekig tartó támogató kampánya mellett is kioltja egymást. Már az ellenzéki média is a tüntetések kifulladásáról ír, a Soros-egyetem körüli hype elmúlásával az ellenzéki gőzhenger egyre erőtlenebb.

A szemlélő csak csóválja a fejét és arra gondol, hogy a mostani főpróba láttán vajon mi lesz itt ősszel, pl. október 23-án? Vajon akkor kevesebb, vagy több erő lesz az ellenzékben?

 

(Kép forrása: itt.)