Szóképe egyúttal a hajdani „daliás” időket is felidézi, történetesen magát Rákosit. Ő tette közkinccsé ezt a masszív metaforát, persze még azokban az években, amikor a lelkes Kunhalmi kisasszony meg se született. Életkora mégsem igazán mentség nyelvhasználati melléfogására; aki nem ismeri a rossz hasonlatokat, ne menjen politikusnak.

„A mi országunk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján”, mondotta volt anno Rákosi Mátyás egy konferencián, egészen pontosan 1949. március idusán.


Kunhalmi éltesebb kollégái közül valaki tájékoztathatta volna az ifjú hölgyet e hírhedett mondatról, már csak azért is, mert nyelvük hegyén efféle „patinás” metaforákkal a szocialistáknak nehéz lesz a megújulást bizonyítaniuk.    

Márpedig a hétvégén lezajlott MSZP-kongresszuson szinte valamennyi fölszólaló ezt ígérte.

Tóth Bertalan, a hajszállal győztes új pártelnök egyenesen úgy fogalmazott, hogy még az idén le kell zárni a múlt értelmezését, majd „rá kell fordulni a jövőre”, lehetőleg egy eddig úgymond ellazsált „balos vízióval”.

„Erős bástya”, „balos vízió” – a szocialisták két új vezetőjének ez volt a hivatali belépője.

Míg Kunhalmi csupán Rákosit nem ismeri, Tóth elnök viszont nem olvasta Helmut Schmidtet. „Akinek víziói vannak, menjen orvoshoz”, figyelmeztette a német szociáldemokrácia néhai ikonikus alakja a vizionáló politikusokat, ám ezek szerint Tóthnak erről nincsen tudomása, noha nem válna talán hátrányára, ha volna.

Például ráébredhetne, hogy a víziók helyett először is a kudarcok számbavételét kellene illő alázattal elvégezniük. Maga egy rogyadozó háznak lett a gondnoka, nem elég tehát a düledező emeleteket szemügyre vennie, a pincébe is muszáj lemennie, hogy kellő éleslátással tekintse meg, milyen állapotban vannak a szocialista építmény alapjai.

E műveletet egyszerűen nem spórolhatja meg.

Azazhogy nem spórolhatná.

Csakhogy politikusi kisugárzása, eddigi teljesítménye nemigen valószínűsíti ezt. Aligha hihető, hogy pusztán az elnöki funkciótól megtáltosodva hajlandó, illetve képes is lesz erre a mélyfúrásra. Személyében sokkal inkább a kudarcokban is jócskán részes régi gárda megbízható, ifjabb reinkarnációja került hatalomra, néhány szavazattal előzve meg a „nagy öregek” számára veszélyes és ezért elszántan gátolt riválisát, Mesterházy Attilát. A királycsinálók úgy gondolták, ha nem is mindenkinek, de nekik mindenképpen jobb lehet, ha egy általuk könnyen kezelhető elnökaspiránst segítenek pozícióba, nem pedig a pillanatnyi kínálatból – minden hibáját beszámítva - a legalkalmasabbat.

És a terv most még – pontosabban már megint – sikerült is nekik.

Ahogy annak idején Kiss Péter helyett Gyurcsányt, majd később Botka helyére Karácsonyt választották, úgy juttatták most az elnöki székbe Tóth Bertalant Mesterházy helyett.

Amikor Kunhalmi a választmány vezetéséért cserébe visszalépett a pártelnöki jelöléstől, tudni lehetett, hogy ezzel nagyjából máris kijött a Tóth diadalát jelentő matek.    

Persze, hogy aztán Mesterházy mire ment volna a párttal, ha mindezek ellenére mégis ő győz, ki tudja.

Csak egy biztos. Ha a rogyadozó házat máris erős bástyának vizionálják a győzők, akkor gyors halála lesz a mindeddig szívósan agonizáló szocialistáknak.  

 

(Kép forrása itt.)