– Te normális vagy, hogy szóba állsz ezekkel? – kérdezte egy futó ismerősöm, nyilván nem az írásaimra, csupán arra a sajtóinformációra alapozva, mi szerint baloldali értelmiségi létemre egy jobboldali médiablognak írok.

Persze, hogy normális vagyok.

Normális országban ez nem is lenne hír: miért ne írhatná meg a véleményét egy baloldali egy jobboldali fórumon, illetve vice versa? Már amennyiben hívják persze, mert feltehetőleg nem tartják szakmai kóklernek, politikailag pedig eleve elvakultnak.


De itt, mondjuk ha MTK drukker vagy, gyűlölnöd kell a Fradit, ha irokéz, gyilkolnod kell a mohikánokat, nálunk kizárólag csak zéró összegű játszmákban ildomos „gondolkodni”.

Nem véletlenül használom az idézőjelet, mert közéletünk ugyan intenzív habzású, de gondolatokban agyvérszegény. Nem a tárgyi tudás, még kevésbé az elfogulatlanság számít benne teljesítménynek, hanem az, hogy minél tapadósabb bélyeggel minősítsük az „ellenséget”. Például ha a gyűlölködő fecsegéskultúra egyik sváda ”politológusa” teli szájjal szidja a természetesen kritizálható választási rendszert, de azt sem tudja pontosan (még nagyságrendileg sem) hány választókerület létezik, de azért csak mondja, mondja rendületlen, az nem érdekes. Mellékes. Bocsánatos járulékos tudatlanság. Az a lényeg, hogy merev tekintettel gyalázza a másik oldalt. 

A tévében például rég fölösleges már bekapcsolni a hangot, elég a kép. A szavakban úgysincs semmi információ, azt meg az unalomig tudod, mit tátognak egymásról a felek.

Ezért aztán régóta ambicionálom, hogy szerény lehetőségeimmel a minőségelvű párbeszédet segítsem elő a közéletben. Évek óta szerkesztek egy folyóiratot. Évek óta adok benne fórumot a legkülönbözőbb világnézetű, de minőséget képviselő szerzőknek. Sokak szemében ez eleve provokáció, merthogy tudatosan teszünk a jól bejáratott törzsi struktúrákra. Nincs háborús szerkesztési elvünk, miért is volna, hiszen hazánkban, a gyűlölködés ellenére, még mindig béke van. A minősítést pedig az olvasókra bízzuk. Én magam ettől még változatlanul baloldali vagyok, igaz, 2004 óta politikai hajléktalan. Ha tetszik, merőben másként gondolkodó – s ma ez újra gyanús. 

Az már csak hab a tortán, hogy futó ismerősöm hamiskásan rám hunyorított: Ja persze, a zsozsó.

Megnyugtathatom: nem a zsozsó.

De ha már itt tartunk: a legrégibb magyar baloldali napilapot vajon nem Simicska Lajos tartja életben?  S nem csak éppen most, hogy immár tetszése szerint üzengethet benne, hanem évek óta.

És a balliberálisnak mondott egyetlen tévét vajon nem használja-e saját propagandájára egy amerikai vallási gyülekezet is? Használja, persze nyilván csak szívjóságból.

(Zárójelben kérdem ((amit egyszer fel kellene nyitni:)) mindez kinek a mulasztása, hibája, bűne...?)

Nem mondom, hogy ettől valaki automatikusan Simicska híve lesz, avagy Graham tiszteletesé.

Csak azt, hogy hátrább az agarakkal! Ne tessék kettős mércét alkalmazni.

Egyébként pedig – tárgyi alapon – nyugodtan lehet konkrétan az írásaimmal vitatkozni.