A tabudöntögető kötet ékes bizonyítéka annak, hogy a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatójaként és a Kommentár folyóirat főszerkesztőjeként dolgozó Békés Márton nem fél hangot adni markáns véleményének, legyen szó liberális demokráciáról, nyílt társadalomról, globalizációról, kultúrharcról, vagy éppen a posztmodern hadviselésről.

Békés Márton könyve kimondatlanul is nyugati bestseller szerzők százaival vitatkozik, olyanokkal, mint Youval Harari, akinek a magyar nyelven is megjelent trilógiája a materialisták új Bibliája. Harari több száz kínzóan unalmas oldalon keresztül arról igyekszik meggyőzi olvasóját, hogy az emberi lélek nem létezik, és a történelem determinált. Vagy például a kanadai Steven Pinkerrel, aki az Az erőszak alkonya című könyvében a pozitivista történetírás legkíméletlenebb módszereivel próbálja elhitetni velünk, hogy az emberi történelmet végig kísérő erőszak hamarosan örökre eltűnik a föld színéről.

A liberalizmus néha olyan váratlan helyekről támad ránk, mint délnyugat-németországi Hümmel-erdő: a beszélő nevű, semmiből feltűnt német erdész, Peter Wohlleben, A fák titkos életének bestseller szerzője, akinek könyvét milliók vásárolták meg Európa-szerte, és aki azt állítja, hogy a fák beszélgetnek egymással, sőt barátkoznak, segítik egymás növekedését, és figyelmeztetik egymást, ha közeledik a favágó. A Fordul a szél vitába száll Archie Brownnal is, aki Az erős vezető mítoszában azt fejtegeti, hogy valójában csak az intézmények számítanak, az erős vezető pedig csak egy szemvényvesztő, egy illuzionista, aki elhiteti másokkal, hogy tőle forog a Föld. És vitatkozik Az ember nélküli hadsereg című könyvvel is, amelyben Paul Scharre lefesti azt a remek világot, ahol nem kell emberi életeket áldoznunk, mert a drónok végzik el helyettünk a piszkos munkát. Vagy ott van például Steven D. Levitt és Stephen J. Dubner SuperFreakonomics című munkája, amelyből megtudjuk, hogy a világ megismerhető függvényekből és statisztikai adatokból. Békés Márton könyvében kimondva-kimondatlanul vitatkozik Jeffrey Sachs A szegénység végében megfogalmazott ígéretével is, amely szerint létezik egy megoldás, ami mindörökre felszámolja a szegénységet a földgolyón. A Fordul a szél nem fogadja el a nemzetek nélküli világról szóló víziót sem, amely mellett többek között James A. Robinson tör lándzsát a Why Nations Fail című munkájában.

Itt áll előttünk a globalizáció teljes szellemi fegyverzetében. A mindenmentes élelmiszerek mintájára készítik elő a mindenmentes világot: erőszak és konfliktus nélkül, amelyben nincsenek nemzetek, nincsenek betegségek sem pedig szegénység, nincsenek kiemelkedő egyének, nincsenek titkok és nincsenek kérdések.


Olyan világot ígérnek, amelyben a vágyak vég nélkül kielégíthetők, jóllehet egy ilyen világban nemcsak a vágyak hunynak ki, de maga az ember is megszűnik létezni idővel.

Nincs ebben semmi újdonság. Jó száz esztendővel ezelőtt a világ hasonló illúziókat kergetett. Csak a csomagolás új, ami benne van, az ugyanaz a régi, romlott termék. Az előbb idézett szerzők egy gyékényen árulják halálos portékájukat Marxszal, Leninnel és Lukáccsal.

Ezzel a világképpel száll szembe Békés Márton könyve, amely, ha nem lenne már fogalt, nyugodtan kaphatná a Korszerűtlen elmélkedések címet.

A könyv négy fejezetbe csoportosítva veszi sorra ennek az invazív ideológiának a terjedéséi formáit és érvel azok tarthatatlansága mellett.  

A Világpolgárháború című fejezet például felszámolja az erőszakmentes jövő mítoszát, Békés Márton leszögezi: a politikai erőszak nem tűnik el a világunkból, mindössze arról van szó, hogy másmilyen formában érvényesül. A nyugati társadalom pacifikálása viszont túl jól sikerült, ezért a nyugati ember ma védtelenül áll az erőszakkal szemben, már a szavak szintjén is.

„A politika a háború folytatása más eszközökkel” – Clausewitz híres mondatának parafrázisát a Többségi demokrácia címet viselő fejezetben olvashatjuk, amelyben Békés Márton az internacionalista segítségnyújtás, a színes forradalmak és az arab tavasz kapcsán arról értekezik, hogy a hadviselés alapvető változásokon ment át a 21. században. Ő azonban nem „ember nélküli hadsereget” vízionál, hanem éppen amellett érvel, hogy a háború talán még sosem kötődött annyira az emberekhez, mint most. A posztmodern puccsok korában a háború már nem szervezett hadseregek szabályozott hadműveleteiből áll, hanem úgynevezett „nemkatonai hadviselésről” beszélhetünk, vagyis a háború ma már kormányellenes NGO-k és ellenzéki média finanszírozását, Sargentini jelentéseket és hetes cikkely eljárásokat takar a gyakorlatban.

A Nemzeti Forradalom című fejezetben a „a lemaradás előnyéről” olvashatunk, vagyis arról, hogy míg a rendszerváltoztatás idején a mi térségünk akart csatlakozni a Nyugathoz, mára ez a tendencia megfordulni látszik. 30 év szabadság után oda jutottunk, hogy a Nyugat kiüresedéséből fakadó űr betöltéséhez közép-európai munícióra van szükség.

A Fordul a szél hiánypótló kötet nem csak Magyarországon, de az egész nyugati világban, mert sikeresen száll vitába a globalizmussal. Még akkor is, ha az ellenáramlat erős. De mint tudjuk, hogy csak a döglött hal úszik az árral.