A választáson meggyengült CDU és a CSU vezetői a mostani kompromisszumot nagy sikerként adják el, hiszen az ő bázisszámuk a 2015-ös egymilliós tömeg. A németeknek ehhez képest “kéne” örülniük, hogy eztán már “csak” 200,000 új menedékkérő érkezhet. Igaz, évente!

Már “csak” évi 200,000 migránst fogadnak be.


Sokan kérdezték, hogy Angela Merkel miért engedte be a migránsokat, és Berlin (Brüsszelt maga elé tolva) miért ragaszkodik ennyire görcsösen nagyszámú idegen népesség folyamatos beengedéséhez és kötelező szétosztásához? A válasz a német (és európai) gazdaság évi félmilliós (igaz minőségi) munkaerőhiánya, amit a meglévő kapacitásokból már nem tudnak fedezni.

A német gazdaság nem a legkézenfekvőbb utat járja, hiszen egy fizetésemelés a hiányszakmákat rögtön vonzóbbá tenné a munkanélküli németek, illetve olasz, spanyol, horvát és francia fiatalok milliói számára. Németországban azonban Schröder szocdem kancellár Agenda 2010 reformja óta nem a fizetések emelése, hanem csökkentése a módi. Ott a költségek csökkentésében gondolkoznak, hiszen alacsony munkabérű országokkal kell versenyezniük.

Kelet-Közép-Európából is egyre kevesebben érkeznek. A folyamatos agyelszívás miatt kiszáradt kelet-közép-európai munkaerőpiacokon (köztük Magyarországon is) elindult egy érezhető béremelkedés, ami miatt kevesebb munkásnak éri meg külföldre menni.

Ebben a helyzetben Berlin a német gazdaság szükségletét és a rossz demográfiát Európán kívüli emberekkel akarja pótolni. Teszik ezt úgy, hogy erről nem kérdezték meg a németeket. De nézzük a most elfogadott szabályokat:

Mint azt fent már láttuk, a német gazdaságnak évi félmillió (jól képzett) új munkásra van szüksége. Az eddigi rossz tapasztalatok alapján már nem “nagy hálóval” merítenek, azaz nem engednek be mindenkit abban bízva, hogy a “felesleget” majd kitoloncolják. A 2015-ben érkezett migránsoknak ugyanis csak 15-20 százaléka dolgozik, ők is jellemzően minimálbéren, és a kitoloncolások is akadoznak.

A mostani CDU/CSU megállapodás szélesebbre nyitja az ajtót az unión kívülről érkező vendégmunkások előtt, akik munkavállalói vízumot kapnak. Ez főként a Nyugat-Balkán számára jelent megoldást.

Az új menedékkérelmek számát korlátozták évi 200,000 főben, ami leginkább a politikai látványpékség része, hiszen ez Ausztriában sem működött. Az osztrákok a tavalyi választási évben 37,500 menedékkérelmet akartak csak befogadni, ám ahogy tavaszról télre csúszott az elnökválasztás időpontja, ez a keret csak nem akart betelni. A hivatalos válasz szerint “nem győzték” elbírálni a kérelmeket, valójában nem akarták, hogy a 37,501. embertől “csúnya” képek keletkezzenek az osztrák-olasz határon.

Várhatóan a német kvóta sem fog betelni, hiszen az rulirozó kvóta, azaz az évi kétszázezres létszámból folyamatosan levonják az elutasított menedékkérőket, akiknek a helyére újabb menedékkérő jöhet. A szigorítás tehát leginkább elméleti.

Az időzítés viszont tudatos, hiszen egy héttel az alsó-szászországi tartományi választás előtt az uniópártok abban reménykednek, hogy a “szigorítás” miatt a bevándorlásellenes AfD rosszabbul szerepel majd. Az AfD a nyugati tartományokban valóban “gyengébb”, bár Bajorországban helyből 12 százalékos eredményt értek el, ám Alsó-Szászországban csak 6 százalékra mérik őket.

Miközben Berlinben egy állandó kvótán dolgoznak, addig Párizs azt jelezte, hogy a következő két évben csak 5-5 ezer migránst vesz át a Szíria körüli menekülttáborokból. Egy fővel sem többet.

Az állandó kvóta kérdése ezzel még nem került le a napirendről, hiszen az Európai Bizottság nem véletlenül csak a német választás után állt elő legújabb, most éppen 50,000 fős betelepítési tervével.

 

(Kép forrása itt.)