Ami, egyébként, már csak a józan ész szerint is, a vizsgálat kezdetekor nyilvánvaló volt, hiszen elképzelhetetlen, hogy több ezer kilométerről befolyásolják több mint százmillió amerikai választó véleményét. Mert ugyebár az ún. „közösségi média” amit e befolyásolás fő eszközeként megneveztek egyáltalán nem gyakorol akkora valós hatást, mint amekkorát tulajdonítanak neki. Ehhez elég csak egy pillantást vetni arra, hogy a honi ellenzéki tünciken hányan jelzik részvételüket, egyetértésüket a Facebookon és hányan mennek el valójában. Mert egy dolog kattintani és egy másik valójában cselekedni.

Gyakorlatilag Trump megválasztása óta terjesztik a haladó sajtóorgánumok ezt a legendát az „oroszok” által meghekkelt választásokról, mindenféle bizonyíték nélkül. Ennek egyik, tán a fő oka, a hitetlenkedés volt. El nem tudták képzelni, hogy a „nép” nem egy frusztrált, hazug vénasszonyt választott, akit ők javasoltak, hanem Trumpot. Ezért kellett hirtelen egy bonyolult és hihetetlen összeesküvés elméletet kreálni. Ez az elmélet aztán kikelt és szárnyra kelt a haladó médiában, szerte a világban, ahol ilyeneket olvasnak, hallgatnak, vagy néznek. Végül már mindenütt az orosz medve karmos mancsát látták, ahol nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan ők szerették volna.


Alkalmas volt még az ügy az általános hidegháborús hangulat felkeltésére, melyben Putyin játszhatta a gonosz szerepét. A hidegháború felélesztése, nyilván valóan a katonai-ipari komplexum érdeke, akiket üzletileg érdekelhet egy újabb fegyverkezési verseny. Ezen túlmenően egy birodalomnak mindig szüksége van ellenségekre, hogy fennmaradhasson. A Krím, vagy Ukrajna természetesen csak ürügy, hiszen ki a fenét érdekelnek ezek Washingtonban, hacsak nem lehet őket távlati üzleti-stratégiai tervekben felhasználni.

A honi haladó sajtó azonnal felkapta a dolgot, hiszen felkapnak ők mindent, ami a CNN, Guardian vagy más ezekhez hasonló, libsi véleményszentélyből származik. Addig sem kell gondolkodni. Nálunk különösen nagy sikere lett az orosz világ-összeesküvés gondolatának, mert számtalan helyi sajátossággal is ki lehetett egészíteni. Az oroszok közel vannak, a kormány üzletel velük, Putyin többször Magyarországon járt és így tovább. Bónuszként a lakosság nagy része – nem ok nélkül egyébként – gyanakodva, vagy éppen ellenszenvvel viseltetik irányukba. Legutóbb például az Indexen követtek el egy cikket az orosz kémek beengedéséről a Nemzetközi Beruházási Bank budapesti megjelenésével kapcsolatban. Ebben a bankban amúgy, rajtunk kívül, négy uniós és egyben NATO-ország is tag, mi több, tulajdonos, de az nem számít. Az sem számít, hogy a bank státusát mindenféle nemzetközi egyezmények és szokások szavatolják. Mert ugye, csak az a lényeg, hogy Putyin és Orbán neve együtt legyen leírva.

Egyébiránt orosz kémeket nem mindig kell beengedni, szocialista kormányok alatt egyenesen hívják őket. Hiszen emlékezünk Szilvási titokminiszter anno egy gyanús orosz kapcsolatokkal rendelkező céggel világíttatta át a Nemzetbiztonsági Hivatalt. Kémek a kakukkfészekben.

A kémkedés természetesen az emberiséggel egyidős foglalkozás. Nem csak az ellenségről, a barátokról is jobb tudni, hogy mit terveznek. Sőt, bizonyos esetekben ez utóbbiak tervei érdekesebbek. Ennek jegyében aztán az amerikaiak szemrebbenés nélkül lehallgatták a német kancellár telefonját is. Biztos, ami biztos. Valószínűleg sok érdekességet megtudhattak. Az biztos, hogy az oroszok kémkednek Magyarország ellen, sőt a világ többi országa ellen is. És nem csak az oroszok. Emlékezetes ugye még a macuska-gate, ami a román titkosszolgálatnak a magyar események iránt élénk érdeklődésére utalt és melyben igen viccesen szerepelt egy Mata Hari is. Hogy ezek mennyire természetes események azt bizonyítja, hogy nagyon rövid idő alatt az érintettek, következmények nélkül tértek felettük napirendre.

 

(Kép forrása itt.)