Tehát Márki-Zay úr lenne az, aki újratervezne?

Aligha.

Egyedül nem megy az ilyesmi.

Kik lennének akkor, és honnan a partnerei?


Mint tudjuk, összeesküvések nem léteznek, csupáncsak vannak, legalábbis a politika logikája olykor elég jól kirajzolja őket.  Kellő segítség nélkül a múlt szombatot néhány egyetemista például nemigen tudta volna megszervezni, kellett, hogy legyen valahol egy „B”terv Orbánék győzelme esetére. (De, hogy nem az ellenzéki pártirodákban írták, az biztos.) Ha a választási eredmény szorosabb, a tervet valószínűleg még inkább kiélesítették volna, de azért a kétharmad sem helyezte ad acta.

Az újratervezés stratégia súlypontja a pártokról most (illetve már korábban is) a civil hálózatokra és a médiumokra helyeződött. Hiszen 2010-től az egész ellenzéki pártstruktúra folyamatosan amortizálódik. Nyolc év alatt egyetlen párt sem jutott a Fidesz-KDNP közelébe, listás eredményeik betokosodott lemaradásról tanúskodnak. Vidékről egyenként és együttesen is kiszorulóban vannak, pontosabban – kivéve a Jobbikot - jószerivel jelen sem voltak. Aki eddig kívülről és belülről - így vagy úgy – menedzselte az ellenzéket, április 8.-án végképp be kellett látnia, hogy befektetése kidobott pénznek bizonyult.

A szombati este nyilvánvalóvá tette, innentől majd a „spontán” civilek jönnek, plusz a média.

Logikus. A gyülekezési szabadság, a szervezkedés demokratikus alapjog, megfelelő szabályszerűségeket betartva akár minden hétvégén ki lehet vonulni az utcára, egészen az idei strand-idény kitöréséig. A médiumokban akárhány ellenzéki csevejt le lehet folytatni, mentálisan ez mindenképp indokolt. Csakhogy politikailag ez se nem oszt, se nem szoroz, amíg az aktuális sztárhölgy és kedves vendégei – kölcsönös lelkesedéssel - egymás szeméből olvassák ki a valóságot,   

Gyülekezni és csevegni tehát mindig lehet és szabad, ezzel semmi probléma sincs. Kivéve persze a politikai hatékonyságot.

A szombati esti jelszavak arról árulkodnak, az új stratégia nem egyéb, mint a politikai tehetségtelenség folytatása. Más eszközökkel, de azért ugyanaz. Ahhoz sokan voltak és elegen a tüntetők, hogy a nyugati médiában hír legyen a szombat, de vajon miféle alternatíva sejlett ki mindebből?  

Új választások? Ugyan. Épp a Nyugat az, amelynek legkevésbé sem érdeke a zűrzavar. Arrafelé a komolyabb gazdasági és politikai döntéshozók hajszálpontosan tudják, miben különbözött ez a tömeg a kormányt támogató utolsó Békemenettől. Hagyjuk a számháborút, nem az a fontos, kié a nagyobb. A szombati mögött nem áll professzionális politikai akarat, míg az utóbbit éppen az mozgatta. Ez a lényeg.

Amíg ebből a mégoly lelkes ellenzéki káoszból ellenzéki politikát formálnak, sokat kell még fejlődniük. Nem elég stratégiát váltani. Más is kell hozzá, lehetőleg mielőtt még nekilátnak. 

Nemzetközi és hazai valóságot, emberismeretet „tanulni, tanulni, tanulni.”

 

(Kép forrása: itt.)