A közelmúltban több olyan videó került az érdeklődés középpontjába, amelyeken Vona Gábor Jobbik-elnök muszlim vendéglátói kedvében akar járni, ezért Allahot, vagy az iszlámot dicséri. A szokásos udvariasság, mondják a jobbikos propagandisták, és előszeretettel utalnak más politikusok, például a magyar miniszterelnök muszlim országokban tett udvarias szavaira. Almát hasonlítanak össze körtével.


Kettejük között ugyanis ég és föld a különbség. A most éppen szakállt növesztő Jobbik-elnök mintha állandóan erőközpontokat keresne, amiket a jelek szerint nem a saját pártjában és politikai közösségében talál meg. Vona Gábor megfordult már a Fideszben, Oroszországban, Törökországban, vagy legutóbb Simicska Lajos szalonjában. A polgári körös kalandot leszámítva valahogy minden szakasz olyan politikai cselekedetet is hozott, amely a megrendelőnek  másik félnek hozott kézzel fogható hasznot, míg a Jobbikak csak a magyarázkodás és politikai vesszőfutás jut.

Nézzük Oroszországot. Vona Gábor Moszkvában is szinte ugyanazt mondta, mint Törökországban, csak ott éppen az Eurázsiai Gazdasági Unió előnyeiről morfondírozott. Kapocsként pedig ott van volt Kovács Béla EP-képviselő, aki ellen az ügyészség Oroszország javára végzett kémkedés gyanúját fogalmazta meg. Az eljárás máig tart.

Az akkor még embargó alatt álló Irán egyik városa a NATO- és EU-tag Magyarországon tudott a jobbikos vezetésű Tiszavasvárival testvérvárosi kapcsolatot létesíteni, ám az ígért gigaberuházások elmaradtak.

Simicska Lajos szalonjával is hasonló a helyzet. A pikszisből kiesett XX. századi oligarcha a jelek szerint a magát XXI. századi pártként reklámozó pártban találta meg azt a politikai eszközt, amely az Országgyűlésben is felerősíti hangját. A kedvezményes plakátszerződés és az 1,100 hirdetőtábla opciója kezdetben jó ötletnek tűnhetett, ám előbb a Jobbik tisztakezűségének imázsát mosta el, majd az ÁSZ büntetését is maga után vonta.

Vona török kalandjánál ha összerakjuk a mozaikot, veszélyes kép tárul elénk. A 2015-ben Európába érkező egymillió migráns Törökország felől érkezett, majd Erdoğan elnök arra bíztatta a vén kontinensen élő muszlim nőket, hogy “házasodjanak és szaporodjanak”, ha lehet ne három, hanem öt gyereket vállaljanak.

Németországban a háromezer imámból ezret Ankara küld, és küldene még többet is. Eközben Szaúd-Arábia kétszáz mecsetet építene az Európába érkező muszlimoknak, azaz szép csendben zajlik a muszlim terjeszkedés.

Vona Gábor Allahot és az iszlámot dicsérő szavai akkor tűnnének valóban ártatlannak, akkor lenne a keresztény Európa melletti kiállásuk hihető, ha pártja 2016. novemberében megszavazza az Alaptörvény módosítását, amely azt üzente volna a bevándorláspárti Brüsszelnek és a Közel-Keletről / Afrikából Európába igyekvő millióknak, hogy NE GYERTEK!!! Akkor most nem kéne magyarázkodniuk.ű

 

(Kép forrása itt.)