Megtörte a Fidesz politikai lendületét, visszaadta a szocialista szavazók hitét, hogy képesek megnyerni a 2006-os választásokat, és sikerült elkerülnie, hogy a határon túli magyarok az állampolgársággal esetleg szavazati joghoz is juthassanak. Valószínűleg politikai zseninek érezte magát. Tévedett. A politikában a győzelem sok mindent igazol, de egy dolgot biztosan nem: azt, ha valaki szembefordul a sajátjaival.


Gyurcsány a magyar nemzet határon átívelő közösségének megosztásával lemondott arról az elméleti lehetőségről, hogy valaha is a magyar érdek képviselőjeként lépjen fel. Tette egyszerre volt morális és politikai bűn, melynek terhét – tudva, tudatlanul – minden magyar nyögte. Minden magyar vesztes volt, azok is, akik nemmel szavaztak, mert december 5-én egy kisebb és gyengébb közösségben találták magukat. De a legnagyobb vesztes mégis maga Gyurcsány volt.

Sokszor ismételgetett közhely, hogy a politikusok csak rövid távon gondolkoznak. 2004. december 5-e sok egyéb mellett azt üzeni, hogy csak a rossz politikusok.