Félrenézni valamit emberi jog, gyakran előfordul, és a csúsztatásoknak sincs hírértékük. Névvel ellátott tévedéseik nyomán azonban orcátlan kommentelők bátor hada zúdult rám, s azt pattogják, hogy a baloldal árulója vagyok. Nem ilyen szépen mondják, de hát az orcátlansághoz ritkán járul stílusérzék.

Legyinthetnék rájuk, mondván, műfajuknak eleve az a funkciója, hogy ezen keresztül, akár egy leeresztő csatornán, szagosan távozzék a közéleti fölösleg. Csak hát senkinek sem kötelező tudnia, mi is hangzott el egy (visszanézhető) reggeli tévéműsorban, ezért foglalom itt röviden össze.

A migrációról kérdeztek, annak apropóján, hogy a sokszínű ellenzék rendkívüli parlamenti ülésen kívánta szóvá tenni kifogásait. Történetesen azt, hogy a kormány oltalmazottként befogadott kb. másfél ezer tényleges menekültet, miközben egész kampánystratégiáját a zéró-összegű befogadás üzenetére építi.

Próbáltam elmagyarázni, van némi különbség a közvetlen életveszély elől menekülő, kötelezően oltalmazandó személy valamint a gazdasági megfontolásból (esetleg csak átmeneti) migráns és a bevándorló között. Továbbá, hogy az Európába mindeddig jószerivel ellenőrizetlenül áramló tömegeket milyen nehéz e három kategória alapján rigorózusan megkülönböztetni, hiszen a kérdezőknek mindenki azt mond, amit akar, s ily módon a politika akár manipulálhat is velük. Akár még, horribile dictu, a magyar belpolitika és közvélemény szereplői is.

„Kritikusaim” ezzel szemben azt állítják, a migrációt szerintem az ellenzék emelte kampánytémává.

Legnagyobb sajnálatomra ennél azonban sokkal keményebbet és pontosabbat mondtam.  


2015-ben, amikor Orbán Viktor fölismerte a probléma súlyát, s kerítéseket építtetett, az ellenzék még magát a probléma létezését is tagadta. Majd sokáig bagatellizálta. Csak amikor észlelte, hogy a többség egyetért a kormány intézkedéseivel, akkor kezdett el kicsit gondolkodni. No nem nagyon, de mára addig azért eljutottak már, hogy a kerítésnek mégsem tanácsos „élből” nekitámadniuk. Sőt friss hír, hogy Gyurcsány a napokban kijelentette, nem akarja a kerítés lerombolását forszírozni, eszébe sincs politikai „öngyilkosságot” elkövetnie.  

Kampánytémává tehát csak azért válhatott a migráció ügye, mert látva ellenzéke impotenciáját, a kormány tényleg azzá tette. Eközben „mellesleg” Európában is sokan felébredtek, rájöttek a kihívás mélységére, s kezdtek „szárnyas kapukat” építeni.  És nem az számított, ki a jobb- és a ki a baloldali. Hanem, hogy ki a tágkeblűen (profitorientáltan) felelőtlen, és ki a józanul európai.

Mi ez, ha nem a kabát rosszul gombolásának esete? – merthogy a képernyőn az ellenzékkel kapcsolatban pontosan így fogalmaztam. Annak idején szűklátókörűségből opponáltak egy roppant fontos témát, s azóta is a pénzük után futnak, nyomon követik Orbánt, ahogyan idestova immár sok-sok éve teszik.

A rendkívüli ülés összehívása ennek a nyomkövetésnek a kampány ízű része, nem pedig átgondolt, nemzetközi összefüggésekbe ágyazott, alternatív migrációs politika. Ha a Fidesz-KDNP ezért nyeri meg a választásokat, nem véletlenül nyeri meg.

Végül elő a farbával, magyarul coming out:

A baloldalt már csak azért sem árulhatja el senki (én sem), mert Magyarországon ilyen politika jelenleg nem létezik.  

Sokak bánatára, de lehet persze, hogy még többek örömére.

Április 8-án ez számszerűen kiderül.

 

(Kép forrása itt.)