A Brexit után az EU-nak lesz európai alternatívája. Az euró délen már inkább átok, míg előnyeit északon egyre kevesebben élvezik. A benzines autót és a fapados repülést szidják, ám ezeknek még nincsen hatékony alternatívája. Ezt látva a szavazók a bal- és jobboldali proteszt pártok felé fordulnak, amit a mainstream a klímaőrülettel akar megakadályozni. Brüsszelben emiatt most mindent zöldre festenek.

Új seprű jól söpör! — Főleg autonóm módon, vagyis nem mások kegyelméből, és ezt be is kell a közönségnek mutatni. Pontosan ezt tette a brüsszeli bizottság új elnöke, Ursula von der Leyen a Green New Deal nevű projektjével.

Hosszú távra tervez.


Kockáztatott, mivel a szavazóktól a megválasztását segítő Macron-V4 (Orbán Viktor) párostól, valamint Angela Merkeltől való függetlenségének bizonyítékaként bemutatott tervét akár le is szavazhatták volna. A nyári viták után azonban sem az Európai Parlament, sem az Európai Tanács nem akarta a szavazók kedélyeit tovább borzolni, így némi lobbizás után inkább rábólintottak a tervre.

A tervhez csatolt százmilliárd euró elmarad a hasonlóan “sikeres” nagyívű Juncker-terv 317 milliárdjától, ám ez csak amolyan próbaléggömb. Brüsszel is fel akar ugrani a klímaőrület zöld hullámára, hogy az eddigi politikát folytathassa. Ez lenne az első konkrét lépés.

A mainstream propagandában médiában dübörög a klímahisztéria, ám az embereket valójában egészen más dolgok foglalkoztatják. A válaszadó németek 47 százaléka például legjobban a(z időskori) szegénységtől és a lecsúszástól fél. Második helyen van a migráció 34 százalékkal, míg az a tömeges és ellenőrizetlen migrációval kéz a kézben járó erőszaktól és bűnözéstől a válaszadók 30 százaléka retteg. A klímaváltozás miatt – egyébként teljesen jogosan – 26% aggódik.

És mi erre a válasz? Az Európai Beruházási Bankot átnevezik Zöld Bankká, az Európai Központi Bank pedig a havi 20 milliárd eurós kötvényvásárlását a “zöld” szektorra irányítja. Az, hogy pontosan mi a “zöld”, azt a bankárok határozzák meg.

A terv neve utal az 1930-as évek amerikai New Deal-jére is. Akkor FDR elnök a gazdasági világválság hatásainak állami beavatkozás általi tompítását ígérte az amerikaiaknak, akik “cserében” esélyt adtak a kapitalizmus és a demokrácia keretén belül maradó válságkezelésre. A történelem igazolta a kísérletet.

A brüsszeli New Deal azonban nem hordoz ilyen ígéretet. A globalizációnak az amerikai és nyugat-európai munkásosztály a legnagyobb vesztese, akik már régen Trumpra és a bevándorlás-ellenes pártokra szavaznak. Most a csillagászati nagyvárosi lakbérek, magas energiaárak és a jövedelem akár negyedét is kitevő nyugdíj-előtakarékossági befizetések között őrlődő középosztály van soron.

A közösségi média cenzúrájával, nagykoalíciókkal, politikai korrektséggel és az NGO-k/média politikaformáló befolyásával a képviseleti demokrácia is inkább fogy, mint terebélyesedik. A kapitalizmust pedig az olyan ideológiai ihletésű döntések kötik gúzsba, mint az atom- és szénerőművek lekapcsolása, a belsőégésű motorok és a fapados repülés elleni ágálás, vagy a piaci verseny és árképzés torzítása állami támogatások és beavatkozások által.

Félve írom le, de igaz: Magyarország most a boldogok szigete egy feje tetejére állt világban. Úgy élvezzük a globalizáció és az európai integráció előnyeit, hogy közben a kormány annak hátrányait – lehetőség szerint – tompítja. Ezért figyel minket a világsajtó és irigyel bennünket számos nyugat-európai (még gondolkodó) polgár.

 

(Kép forrása itt.)