A március 4-i választáson az olaszok világos döntést hoztak. Elegük lett a Brüsszel kívánságait feltétel nélkül kiszolgáló establishment elitből. Elegük lett abból, hogy az olasz gazdaságot megfojtja a németeknek kedvező erős euró, és elegük lett a bevándorláspárti NGO-k és az embercsempészek által működtetett „mediterrán taxiból” is, ami több százezer illegális migránssal árasztotta el az országot. Az olaszok választottak, és a bevándorlás-ellenes, euroszkeptikus erők szereztek többséget a voksoláson.

Az olaszok döntése azonban nem nyerte el Brüsszel és Berlin tetszését, így az establishment elithez tartozó olasz államfő visszavonta a bevándorlás-ellenes erőknek adott kormányalakítási megbízást, és inkább egy korábbi IMF-es vezetőt, Carlo Cottarellit bízta meg egy „szakértői” kormány megalakításával. „Miért nem mondjuk ki, hogy ebben az országban teljesen felesleges választásokat tartani, mert a hitelminősítő ügynökségek és a pénzügyi lobbi dönt a kormányzatról.” – kommentálta a fejleményeket Luigi Di Maio, a választásokon győztes 5 Csillag egyik vezetője. És valóban, egészen pontosan ez történt Olaszországban: a nemzetközi piacok kívánságára hivatkozva félresöpörték egy demokratikus választás eredményét.

Carlo Cottarelli közgazdász, a Nemzetközi Valutaalap egykori magas beosztású munkatársa. 


Ami a mediterrán országban történt, az nem jó senkinek sem. Olaszország minden szempontból rosszul járt: a brüsszeli intervenció megfosztotta az önrendelkezés jogától, világossá vált, hogy az olaszok ma már nem dönthetnek szabadon arról, hogy ki vezesse az országukat. Marad a gazdasági stagnálás és a belpolitikai bizonytalanság, amihez most hozzáadódik egy nagy adag társadalmi feszültség és káosz. Nem lennénk most az olaszok helyében.

Ugyan a liberális elit most ünnepel, valójában rosszul járt Brüsszel és Berlin is. Az olasz választás eredményének semmibe vételével ugyan nyertek egy kis időt, de két dologban biztosak lehetnek. Egyrészt ezzel a lépéssel csak tovább mélyítik az Európai Unión belüli szakadékokat és a Brüsszellel szembeni elégedetlenséget. Másrészt arra is mérget vehetnek, hogy a következő választáson az olaszok még keményebb üzenetet fognak megfogalmazni.

Ezúttal kivételesen egyet kell értenünk Soros Györggyel: a 60 éve építgetett elitprojekt, amit Európai Uniónak nevezünk, ugyanis a szétesés határán táncol. Azt már csak én teszem hozzá, hogy épp Soros és a hasonszőrű cimborái miatt.

 

(Kép forrása itt.)