Több nyugat-európai országban érzik úgy az emberek, hogy „megtelt a csónak”, és már nem kellene több bevándorlót beengedni. A határok átjárhatóságával a munkaerő mellett ugyanis a polgárháborús menekültek és jóléti migránsok áradata is elindult. Térségünk EU-s csatlakozása után ez a modern kori népvándorlás felgyorsult, és tömegessé vált.


Nyugaton egy ideig persze örültek a jövevényeknek, hiszen az „újak” olyan munkákat is elvállaltak, amit a jóléti rendszer által elkényelmesedett helyiek már régóta kerültek.

Napjainkra az átlag nyugat-európai polgár mindebből már több hátrányt lát, mint előnyt. Az újak jellemzően a prosperáló nagyvárosokba költöznek, ahol a megnövekedett kereslet az egekbe nyomja a lakbéreket. A munkaerő-túlkínálat miatt ráadásul a bérek lassabban nőnek, és a jellemzően jól képzett, rugalmas és fiatal bevándorlók miatt nagyobb lett a verseny.

Svájcban 2014 februárjában tartottak a bevándorlásról népszavazást, a korlátozáspártiak enyhe többségbe kerültek. Angliában, Németországban, Hollandiában és Skandináviában az egyre népszerűbb populista pártok követelik hangosan a bevándorlás korlátozását, amivel a mérsékelt kormányzó pártokat is egyre szigorúbb bevándorlási szabályok elfogadására kényszerítik.

Ami rossz az átlagpolgárnak, az jó a fogadó ország nemzetgazdaságának és cégeinek. Norvégia és Svájc például nem képez ki elég orvost, ezért inkább máshonnan csalogatnak oda gyógyítókat. Az agyelszívás által odavonzott munkaerő kiképzési költsége nem őket terheli, miközben a nagyobb merítés által jobb eséllyel találnak kiváló munkaerőt, és a fiatal vendégmunkások adóbefizetése és ottani költése is országaikat gyarapítja.

Egyértelmű trendként az látszik, hogy a hiányszakmákba továbbra is tárt karokkal várnak dolgozókat, míg a szakképzetlen munkaerő érkezését az eddiginél is jobban meg fogják akadályozni.