A minap megjelent az EU statisztikai hivatalának legfrissebb jelentése az európai bevándorlási helyzetről. A jelentés lehetőséget teremt arra, hogy megvizsgáljuk, miért is került a bevándorlás a magyar média-tematizáció homlokterébe.


Egy év alatt 44 százalékkal nőtt a menedékjogot kérők száma az Unióban. Már ez is elég magas arány, de semmi ahhoz képest, amennyivel nálunk nőtt. A Magyarországon menedékjogot kérők száma 126 százalékkal növekedett, amivel az olaszok után a második legnagyobb növekedést szenvedtük el az Unióban.

Ami pedig a legjobban szemlélteti a problémát, hogy 2014-től már az egy főre jutó menedékkérők számát tekintve is másodikak vagyunk az Unióban – a svédek mögött. A 2015-ös év ennél is megdöbbentőbb képet mutat. A legfrissebb tájékoztatások szerint ugyanis február első hetéig már a tavalyi szám felét is meghaladó, megközelítőleg 22 ezer kérelmet nyújtottak be hazánkban a menekültek.

Érthető okokból a legtöbb menekült Szíriából érkezik az Unióba. Nem úgy Magyarországra. A hozzánk érkező menekültek több mint fele koszovói – a szírek aránya csupán 16 százalék.

És valahol itt van a probléma. Itt hasad a szív, az ész.

Megértem a koszovóiakat, akik úgy érzik, hogy lehetetlen helyzetbe sodródtak. Akik úgy érzik, hogy államuk, politikai elitjük a korrupció és az immoralitás legsötétebb bugyraiba merült és nincs más kiút, mint a menekülés... De sokkal jobban megértem az ásotthalmiakat, akikkel ide születve közvetlenebb sorsközösséget vállaltam, és akiknek a mindennapjait lehetetleníti el a menekültek áradata.

(Fotó: MTI/Marjai János)

Mert hol van a választóvonal a valódi kilátástalanság és a belebeszélt kilátástalanság között? (Vagyis a belebeszélt „itt minden rossz”, „ott pedig a fű is zöldebb” között.) A menekültügy óriási biznisz. Szakértők szerint az embercsempészet a szervezett bűnözés egyik legjobban jövedelmező üzletága. Megtérülési mutatója a drogkereskedelemmel vetekszik, csak lényegesen kisebb kockázattal. Egy koszovói menekült 200-500 euró közötti összeget fizet azért, hogy elhozzák a magyar zöldhatárig. Németországig a „fuvardíj” elérheti a 4-5 ezer eurót.  Ez a biznisz nekünk adófizetőknek is sokba kerül. Az illegális menekültáradattal kapcsolatos 2014-es kormányzati kiadások 5 milliárd Ft-ra tehetők. Ez alapján 2015-ben a menedékkérőkkel kapcsolatos összes költség a 16-20 milliárd forintot is elérheti.

Ennek a jelenségnek leírására szolgál a megélhetési bevándorlás kifejezés. Hogy helyes-e a címke, a megbélyegzés, ízlés és politikai preferencia dolga. Világpolgárként azt gondolom, hogy továbbra is segítő kezet kell nyújtanunk az otthonukat elvesztő, politikai üldözés elől menekülő embereknek, bárhonnan is érkezzenek. Magyarként pedig azt, hogy vigyázó szemünket Kárpátaljára vessük.