Az utolsó pillanatig azt gondoltam, hogy a Jobbik csak blöfföl, és végül meg fogja szavazni az alkotmánymódosítást. Nem hittem volna, hogy Vona Gábor meg mer kockáztatni egy tartózkodást vagy egy „nem” szavazatot.

(Kép forrása: itt.)

A mai nap eseményei azonban rácáfoltak erre az optimista verzióra. 


A kényszerbetelepítés elleni alkotmánymódosításra ugyanis csak a kormánypárti képviselők voksoltak igennel, a Jobbik – hasonlóan az MSZP-hez és az LMP-hez – tartózkodott a szavazástól.

Ne legyen kétségünk: a Jobbik képviselőinek viselkedésére hárommillió háromszázezer szavazó – köztük sok jobbikos – tekint árulásként, cserbenhagyásként. Vona Gábor és pártja pedig egy platformra került Gyurcsány Ferenccel, és a többi balliberális párttal.

Persze az is elképzelhető, hogy ez volt Vona célja. Lehetséges, hogy a letelepedési kötvényes zsarolás csak figyelemelterelés volt, és a pártelnök valójában az egész történetet arra használta, hogy a Jobbikot végleg átvigye a baloldalra.

Egy dolog biztos: a Jobbik ezzel a döntésével csak és kizárólag a saját politikai érdekeit tartotta szem előtt. Nem nézte az ország érdekeit, és cserbenhagyta a saját szavazóit.

Többször írtunk már arról, hogy a Jobbik gőzerővel lavírozza át magát a baloldalra. Ma már nagyon nehéz megkülönböztetni a Jobbikot a többi baloldali párttól: egyre több mindenről mondják ugyanazt, ugyanazokkal a szavakkal. A hasonlóság mára szembetűnővé vált.

Azok a jobbikos szavazók, akik egyre csökkenő számban ugyan, de még kitartanak Vona Gáborék mellett, 2018-ban egy szép napon arra fognak ébredni, hogy a Jobbik választási koalícióra lépett azokkal, akik ellen eredetileg létrejött a párt.