Szerelem és küzdés nélkül mit ér

A lét. Hideg borzongat, Lucifer!

(Madách: Az ember tragédiája)

Marx Károly, a gyűlölet prófétája ugyanis kétszáz éve született. Németország jelenlegi szellemi közegéről ha nem is mindent, de nagyon-nagyon sokat elmond, ahogyan ünnepelték Marx születésének évfordulóját. Van trendi, szexi film az ifjú Marxról. Trierben a gyalogosoknak szóló közlekedési lámpákon Marx van. Persze nemcsak Marx, hanem Lenin-szobrok is akadnak Németországban – Schwerinben például „vita folyik a szoborról”.


Sokan még mindig, a mai napig azt hiszik, hogy a kommunizmus valamiféle „nemes eszmék” rosszul megvalósított változata. Maga Juncker is erre hivatkozott: „Marx Károly filozófus volt, aki a jövőbe nézett, és teremtő képzelete volt. Ma pedig felelőssé teszik olyan dolgokért, amelyek miatt nem lehet felelősségre vonni, és amiket nem ő okozott, mivel számos dolgot, amit leírt, az ellenkezőjére fordítottak át.”.

Valóban? Nem volt érte felelős? Az ellenkezőjét írta? Lássunk néhány részletet a Kommunista Kiáltvány szövegéből:

A kommunisták ebben az egyetlen kifejezésben foglalhatják össze elméletüket: a magántulajdon megszüntetése. (…)Beismeritek tehát, hogy személyiségen senki mást nem értetek, mint a burzsoát, a polgári tulajdonost. És ezt a személyiséget csakugyan meg kell szüntetni.”

A család megszüntetése! Még a legradikálisabbak is felháborodnak a kommunisták e gyalázatos szándékán. Mi a jelenlegi, a polgári család alapja? A tőke, a magánszerzés. Teljesen kifejlett alakban ez a család csak a burzsoázia számára létezik; de kiegészítői a proletár kényszerű családtalansága és a nyilvános prostitúció. A burzsoá családja természetesen megszűnik e kiegészítőjének a megszűnésével és mindkettő eltűnik a tőke eltűnésével. (…) mi megszüntetjük a legmeghittebb viszonyokat, amikor az otthoni nevelés helyébe a társadalmit tesszük.

A népek nemzeti elkülönülése és ellentétei már a burzsoázia fejlődésével, a szabadkereskedelemmel, a világpiaccal, az ipari termelés és az ennek megfelelő életviszonyok egyformaságával egyre inkább és inkább eltűnnek. A proletariátus uralma még inkább eltünteti majd őket. Együttes cselekvés – legalábbis a civilizált országoké – a proletariátus felszabadulásának egyik első feltétele.”.

A fenti idézetek ma is a különböző európai pártok álruhájába bújt, változatos típusú marxisták gondolkodásának központi magját képezik. Mindentől meg akarják szabadítani az embert, ami emberré tette, és ami emberré teszi nap, mint nap. Egy olyan evilági megváltás programja ez, amelynek keretében módszeresen felszámolják az embert, mint olyat. És hogy Marx már bírálta a többi szocialistát és baloldali utópistát? Ez csupán a kivagyiság, az önmagát kiválasztottnak gondoló értelmiségi gőgje. Ugyanarról beszéltek, és ugyanúgy a Beteljesülést várták. Az „ítélet napjának hajnalpírja égő városok visszfénye lesz az égen, amikor a »mennyei harmóniák« közt a Marseillaise és a Carmangole dallama zeng majd az elmaradhatatlan ágyúdörgéssel együtt, és a guillotine veri hozzá a taktust; amikor az elvetemült tömeg ca ira, ca irát üvölt, s az »öntudatot« a lámpavas segítségével magasztalja fel”.

Marx életében nem találkozott azzal a nagybetűs Valósággal, amiről annyit írt: alkotóidejét jóformán kizárólag könyvtárakban töltötte, statisztikai összeállításokat böngészve. Nem érdekelte a Valóság, hiszen gyűlölte és megszüntetni akarta, nem pedig megismerni. Az, hogy mindezt egyfajta kedélyes, de mély bölcsességgel és tudománnyal rendelkező Marx-képpel kenik el a nyugati világ campusain, kétségtelenül a kaviármarxista értelmiség felelőssége.

És végül nézzük, hogy a mi diktátorozó kaviár-, vagy inkább konyak-marxistánk, Juncker elvtárs, tulajdonképpen miről is beszélt. A nagy zaj közepette ugyanis mintha eltűnt volna a lényeg. Ez pedig nem más, mint a Negyedik Birodalom törekvése arra nézve, hogy a szociális ellátások kérdését központilag kézbe vegye. „Az Európai Unió nem repedezik, de még instabil építmény. Instabil, mert Európa szociális dimenziója a mai napig gyengén van odakötve az európai integrációhoz. Ezt meg kell változtatnunk.”.

Marx ürügyén tehát egy újabb bűntény tervezetét hirdették meg.

 

(Kép forrása itt.)