Van annak egy diszkrét bája, amikor a jelenlegi ellenzék értekezik jogállamiságról. Azon belül is még diszkrétebb bája van, amikor a választási rendszer „igazságtalanságairól” szólva arról értekeznek, kit hogyan kellene megfosztani szavazati jogától: a Jobbik az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezőktől, a Demokratikus Koalíció a határon túliaktól vonná meg a választójogot. De mindezeken túlmenően mégiscsak annak van a legdiszkrétebb bája, amikor maga Gyurcsány Ferenc írja körül, hogyan is nézne ki nagy vonalakban az ő köztársasága, a megtestesült Jogállam.


A sajtószabadság eltiprásáról beszélő egykori miniszterelnök, aki azért szerette „fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit és vezető publicistáit”, a nagy demokrata, akinek különösebben nem fájt, hogy 2006 őszén szervezett (szervezetlen?) rendőrterror áldozatává váltak békés tüntetők és helyénvalónak találta, hogy lovasrohamot vezényeljenek minden éppen szembejövő járókelő ellen, múlt szombaton egy tűpontos forgatókönyv részletességével vázolta, hogy fog kinézni az ő Magyarországa az elképzelt kormányváltás utáni első napon. Hogy hogy fog kinézni – újra – a gyurcsányi jogállam.

Az új miniszterelnök azt fogja mondani, hogy eltávolítjuk a legfőbb ügyészt hivatalából”: így menne ez a jogi garanciákra oly finnyás „demokratikus” világban. Bár az ügyészi szervezet vezetőjét a rendszerváltás óta kétharmaddal választja az Országgyűlés, Gyurcsányt ez láthatóan nem zavarja. Az ő jogállamában ilyesmire nem adnak, ott a kormányfő mozdítja el – és gondolom, nevezi ki – a vádhatóság első emberét. Persze történt már olyan a magyar történelemben, hogy demokratikusan megválasztott közjogi méltóságokat kormányutasításra hurcoltak el. Régi idők leheletének érzése a tarkónkon No.1., pipa.

A Kossuth Rádióban bemondják, zár alá vesszük a >>fideszes oligarchák< vagyonát”: én nem tudom, hogy áll Gyurcsány Ferenc a tulajdonjog intézményével, de ha már nem szereti az Alaptörvényt, legalább elolvashatta volna, csakúgy, mint a korábbi Alkotmányt. Ezek ugyanis leírják, hogy tulajdonához mindenkinek joga van és azt kisajátítani csak kivételesen, közérdekből, törvényesen és kárpótlás mellett lehet. Persze láttunk már olyat Magyarországon, hogy egy bemondásra kijelölt csoporttól („zsidók”, „népellenségek”, „burzsoázia”, „kulákok”) az „állam javára bekebeleztek” ezt-azt. Régi idők leheletének érzése a tarkónkon No.2., újabb pipa.

Felülvizsgáljuk a Vatikáni Szerződést, megszüntetjük az egyházak kiváltságait”. Hogy miért nem tetszik Gyurcsánynak az egyébként politikai idolja, Horn Gyula kormányzása alatt kötött szerződés, csak tippelgetni merek. (Esetleg nem engedték korábban, hogy rendszeresen bérmálkozzon?) Az viszont valóban ijesztő – ám nem meglepő –, hogy a DK totális háborút akar indítani a keresztény egyházak ellen: országában megszűnnének az „egyházi kiváltságok” (értsd: államosítanák az egyházi javakat), a papok nem szólalhatnának meg közéleti ügyekben. Persze, volt már Magyarországon (a Népköztársaságban) Állami Egyházügyi Hivatal, hurcoltak és figyeltek meg papokat azért, amit mondtak vagy tettek. Régi idők leheletének érzése a tarkónkon No.3., újabb pipa.

És akkor most nem megyek bele abba, hogy Gyurcsány vagy a DK egymaga hogyan fosztaná meg a határon túli magyarokat szavazati joguktól (kétharmad kellene ehhez, kivel fognak összeállni, a Jobbikkal?) vagy hogyan tenné alapjoggá Alaptörvény-módosítás nélkül az „internet-hozzáférést”.

Na mindegy is, végtére kampányidőszak van, sokan beszélnek marhaságokat. Mondjuk nekem a „halálos ítélet kimondásával” történő fenyegetés nem tűnik olyan jó marhaságnak. Meg annyira „demokratikusnak” sem.