Közhely, hogy előítéletek nélkül – bármennyire ostorozzák is – lehetetlen élni. Az előítélet segít abban, hogy ne próbáljam ki, vajon én vagyok erősebb, vagy a villamos. A felvilágosult világpolgár azonban tagadja, hogy hasznunkra lennének az előítéletek, sőt egyenesen károsnak tartja azokat.


Pedig neki sem kell a szomszédba mennie érte. Szinte az összes mai közéleti vitában megjelenik az az érv, hogy az iszlámnak az egyetlen problémája az, hogy „le van maradva” több száz évvel, és majd ha ezt behozzák, minden rendben lesz. A kérdés az, hogy mihez képest van lemaradva? A kereszténységhez képest? Hiszen a felvilágosult világpolgár szerint épp attól szabadultunk meg a nagyszerű szekularizáció révén – bármit jelentsen is ez. Természetesen, ha a kereszténységre gondolna, saját hitvallása szerint borzalmas dolgot követne el, hiszen felsőbbrendűnek tételezné egyik vallást a másiknál. Más a helyzet, ha a felvilágosult-szekuláris-demokratikus hitet gondolja magasabb rendűnek hallgatólagosan. Az nem probléma. A felvilágosult világpolgár alapvető és ellentmondást nem tűrő előítélete ugyanis az, hogy az ő világnézeténél nincs, nem is lehet jobb semmi, az egymással vitázó világnézetek fölött áll a sajátja. Ezért is feltételezi, hogy egy szép napon minden vallás, kultúra szükségszerűen eljut majd az ő Weltanschauungjához. Minden út az Aufklärunghozvezet. A felvilágosult világpolgár valójában nem a kultúrák sokszínűségében hisz, hanem saját felfogásának abszolút mivoltában.

Ugyanez a világpolgár adja elő – közvetlenül azután, hogy erősen hangsúlyozza az iszlamizmus és az iszlám közti alapvető különbségeket –, hogy a vallás a hibás, hiszen ateista terrorizmus nincs, bezzeg a vallásos. Nos, ateista terrorizmus valóban nincs, amennyiben eltekintünk az ateista, sőt egyenesen keresztény-ellenes rezsimek – a különféle kommunista és nemzetiszocialista rendszerek – hullahegyeitől, esetleg Enver Hoxha Albániájától, a Vörös Hadsereg Frakciótól és a Vörös Brigádoktól. Vagyis a 20. századi állami és egyéb terrorizmustól.

A felvilágosult világpolgár szemében minden, az övétől eltérő vallás és világnézet pusztán elmaradottságot, tudatlanságot jelent. És mennyivel humánusabb ez a hozzáállás, amely lehajol az elmaradott muszlim vagy keresztény paraszthoz, hogy fölvilágosítsa őt, mint az a kirekesztő reakciós hozzáállás, amely elfogadja, hogy mások másként élnek és gondolkodnak, és nem is kívánja őket hozzáigazítani a saját életmódjához, pusztán óvatosan reagál arra, ha valaki a nagyon is eltérő kultúrák összevegyítésében új utópiát lát.

(Görögország felé haladó migránsok imádkoznak egy török autópályán.)

Nincs nagyobb önhittség és előítéletesség a felvilágosult világpolgárénál. Nem megérteni akar, nem is akarja elfogadni a sokszínűséget, hanem mindenki torkán le akarja nyomni a saját felfogását. Miközben a toleranciáról papol, valójában mélységesen lenézi a muszlimokat – a többiekkel egyetemben, természetesen. A „türelem” valószínűleg azt jelenti, hogy megvárja, amíg mindenki szépen eljut a felvilágosodás révén az ő álláspontjára. Amíg kirángatja magát önmaga okozta kiskorúságából.