Nem csoda, ha több párt még a jövő évi “előválasztás” előtt kétségbeesetten keres új szavazókat. Most éppen a külföldön élő és dolgozó magyarokba szerelmesedtek bele.

(Magyar üzlet Londonban.)

Hivatalos statisztikák szerint 350 ezer magyar dolgozik az EU országaiban. 2004-es uniós csatlakozásunk után csak néhány ország nyitotta meg munkaerő-piacát az új tagországok előtt, jellemzően a földrajzilag messzebb lévő Anglia, Írország, vagy Spanyolország. Az angolok ezt azóta már megbánták, és közvetetten ez volt a brexit egyik okozója, de ez egy másik történet.


Az ellenzék szerint a külföldre költöző magyarok a polgári kormány politikája elől “menekülnek”, amit szerintük mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy az elvándorlás 2010 után felgyorsult. Itt is egy valós tényből vonnak le téves következtetést: A növekvő elvándorlás egyik fő oka ugyanis az, hogy 2011-ben járt le a határainkhoz közel eső német és osztrák munkaerő-piacot az új tagországok munkavállalóitól védő derogációs időszak, és csak onnantól nyílt meg ez a lehetőség.

Az ellenzéket hallgatva, mintha csak Magyarországról vándorolnának el dolgozók, miközben egy friss statisztika szerint portugálok, olaszok, lengyelek, románok és litvánok tömegei is Angliában, vagy Németországban keresnek jobb megélhetést.

Vajon miért fordítanak az ellenzéki pártok ekkora figyelmet a külföldön dolgozó magyarokra? Az egyik érdemi okot abban kell keresnünk, ahogyan ezek a pártok a külhoni magyarokkal viselkedtek. A balliberális oldal a 2004. december 5-i népszavazással emberöltőre kiírta magát a határon túli magyarok politikai térképéről. Azóta pártkorifeusaik próbálnak ugyan Canossát járni, ám most pont azok gazsulálnak szavazatokért, akik akkor nemet mondtak ezekre a magyarokra.

De a Jobbik helyzete sem jobb a szomszédos országokban. Pár éve még a gárdamozgalmat akarták a szomszédos országokba exportálni, de az ott élő magyarok ebből nem kértek: A hangoskodó gárdisták és jobbikos politikusok ugyanis visszatérhetnek Magyarországra, de a kinti magyaroknak ott kell maradniuk. Nem csoda, ha az anyaországi irredentáknak az ő bőrükre játszó Jobbikból sem kérnek.

Amennyiben a külhoni magyarok körében az ellenzék nem túl népszerű, akkor logikusnak tűnhet, hogy a külföldön élő és dolgozó magyarok körében keresnek új szavazókat. Persze ez sem új, hiszen már a 2014-es választás előtt is kinyújtották feléjük csápjaikat, bár nem sok sikerrel. Az adatok szerint akkor 28 ezren regisztráltak a külképviseleti névjegyzékben, és 85 százalékuk, azaz 24 ezer szavazó élt is állampolgári jogával. A magas részvételi arány azt mutatja, hogy aki akart és fontosnak tartotta, az tudott is élni választójogával. A legtöbben pont a magyarok által kedvelt Angliában, Németországban és Hollandiában voksoltak.

Amikor az ellenzék most a kötelező betelepítési kvóta elleni népszavazás kapcsán próbálja megszerettetni magát a külföldön élő és dolgozó magyarokkal, akkor ezt “haladó” hagyományának folytatásaként, a külhoni magyarok rovására teszi. Ismét magyart fordítanának magyar ellen. A balliberálisoktól persze ez nem újdonság. Most úgy tűnik, hogy “néppártként” a Jobbik e téren is inkább a bukott baloldalhoz közelít.