A hazai ballib politikusok, köztük Karácsony Gergely és Gyurcsány Ferenc a török ellenzék sikerén felbuzdulva nem fukarkodtak magvas gondolataikat megosztani a voksolás eredményéről. Többek között arról értekeztek Facebook-bejegyzéseikben, hogy a baloldali ellenzék micsoda áttörést ért el a török fővárosban. Isztambulban. Attól a budapesti liberális értelmiségtől, amely az utóbbi időben a „dolgozószobályából”, a „folytani” és a „szrtájk” szóval ajándékozta meg közönségét, nem is várhatjuk el, hogy tisztában legyen egy közel 80 milliós, Európával szomszédos nagyhatalom fővárosával.


A valódi probléma nem is ezzel van. Hanem azzal, hogy a hazai ellenzék ugyanilyen felhőtlenül örömmel fogadta Kadhafi és Mubarak bukását, az arab tavasz kirobbanását, és azt is, amikor Szíriában tüntetések kezdődtek Aszad elnök ellen.

A mérleg: sok százezer halott, migrációs krízis, és mérhetetlen szenvedés.

Hogy az ellenzék miért gondolja, hogy Európa és Magyarország szempontjából üdvözlendő Erdogan elnök meggyengülése, az rejtély. Törökországban ugyanis már most is közel négymillió bevándorló tartózkodik, és napról napra nő a beáramló migránsok száma. Egy destabilizálódó Törökország végzetes lenne Európa számára, hiszen Törökország nem tudná tovább feltartóztatni a kontinens felé igyekvő tömegeket.

Úgy tűnik, az ellenzéknek még mindig nem sikerült megértenie, hogy a migrációs krízis milyen veszélyt jelent Európa számára. Csak néhány napig tartó kommunikációs húzásokban tudnak gondolkodni, képtelenek hosszabb távú perspektívában értékelni a nemzetközi politikai fejleményeket.

Azt értem, hogy az ellenzék szomjazza a sikert, de talán közelebb jutna hozzá, ha egy pillanatra képes lenne 15 perces időhorizontnál messzebbre tekinteni. Vesztenivalója alig van, igazán megengedhetné magának ezt a luxust.