Sok helyen kerítéssel védekeznek az illegális határátlépők rohama ellen. Az USA a mexikói határon évekkel ezelőtt épített ilyen falat, az izraeli fal is régebbi keletű, de gondolhatunk a török-bolgár határra, vagy Ceuta tényleg erődítményszerű kerítésére.

Egy bizonyos: ilyen előzmények után, és a modernkori népvándorlás minőségét figyelembe véve óriási felelőtlenség, amikor a hasonló kerítéseket „Vasfüggöny” névvel illetik. Az utóbbi időben lábra kapott történelmi mémek közül ez csak az egyik. Egy rövid lista következik ezekről a meglehetősen rosszízű vagy egyenesen cinikus tévedésekről:


„Árpád szintén illegális bevándorló volt” – A honfoglaló magyarok nem álcázták menekültnek magukat, hanem hont foglaltak. Nem egy fejlett, jóléti államot szálltak meg, hanem egy, az államiság csíráit alig hordozó területet. Az itt élőknek – avaroknak, szlávoknak, és más néptöredékeknek – nem igazán kellett változtatniuk az életmódjukon a honfoglalást követően. Igaz, hogy az itt élőknek új urakkal kellett megismerkedniük a magyar elit képében, de ez egyúttal a viszonyok tartós rendeződését is jelentette. Ma viszont ki akarna egy fekete-afrikai hadúr uralma alatt élni?

„A déli határra tervezett kerítés a Vasfüggöny új kiadása” – A Vasfüggöny és legrútabb szakasza, a berlini fal nem az adott országok lakosait és tulajdonukat kívánta megvédeni, hanem a kommunista diktatúrák hatalombirtokosainak uralmát. A Vasfüggöny börtönfal volt, a szocialista tábor külső kerítése, a belülről kifelé irányuló mozgást kellett megakadályoznia. Az illegális migráció fékentartására emelt kerítések pedig a jogállamiság őrzői, a normális életmenet biztosítását szolgálják a külső áradattal szemben.

(A debreceni menekülttábor lakóinak zavargása. Kép forrása: Index.)

„Az ’56-os menekülteket mások befogadták, ezért nekünk is be kell fogadni a menekülteket” – Az ’56-osok egy idegen megszálló hadsereg elől menekültek. Nem jóléti juttatásokat kértek, hanem munkát. Azonos kulturális háttérrel rendelkeztek, mint a befogadó országok lakosai, és csakhamar beilleszkedtek az új hazájuk életébe. Nem több millióan voltak, hanem 200 ezren, és közülük is 30 ezren rövidesen visszatértek Magyarországra. Nem megvetéssel tekintettek az őket befogadó országokra, hanem tisztelettel és megbecsüléssel – ezért maguk is tiszteletet és megbecsülést vívtak ki.

„A menekültáradat adott történelmi jelenség, ezen nem lehet változtatni, bele kell nyugodni” – Ezzel szemben a vezető német lap, a Die Welt például ezt írta: „Európa egy erődítmény – és annak is kell maradnia”. A történelmi szükségszerűség marxista klisé, mintha az egyes emberek felelőssége nem is létezne. Nehéz megérteni, hogy akik lelkesen kampányolnak a „menekültek” érdekében, talán nem fogják fel, hogy miről van szó? Nem kevesebbről, mint hogy Európa a béke és a nyugalom szigete marad-e egy iszonyattal teli világban, vagy pedig alámerül a véres káoszban.

Egy vár erőssége persze függ a falak minőségétől, de elsősorban a védők elszántságán múlik, hogy meg akarják-e védeni a falakat. Európa jövője attól függ, hogy akarunk-e európaiak maradni.