Miután a német Alkotmánybíróság döntésében az un. harmadik nem kategóriájának felállítása kapcsán egyfajta mérföldkőnek számító határozatot hozott, újra felélénkültek a szakmai és társadalmi viták a gender-elmélet, illetve az interszexuális kapcsolatok, továbbá a melegek jogai vonatkozásában – nem csupán Németországban. Az ENSZ adatai szerint a föld népességének 1, 7 %-a vagy interszexuális, illetve „tipikus férfi vagy női nemi karakter” nélkül született, amely körülmény fakadhat hormonális, genetikai és anatómiai okokból. Nepál volt az első, ahol 2007-ben a harmadik nemet elismerték, azóta többek között Málta és Ausztrália is engedélyezte a nemcsak kétfajta nemet feltüntető útlevél és személyi igazolvány bevezetését – és felkészül Norvégia, Skócia valamint Nagy-Britannia. Az Egyesült Államokban azonban még messze nem beszélhetünk teljes körű elismerésről, gyakorlatilag Kalifornia állam az egyetlen az 51-ből, ahol a harmadik nem megjelölés hivatalos okiratokon is felbukkan. Mindeközben a konzervív Nemzeti Fegyverszövetség erőfeszítéseket tesz, hogy egyre több nőt, kisebbséghez és az LMBTQ közösséghez tartozót vonjon be támogatói körébe a TIME beszámolója alapján.


1. A harmadik nem alkotmányos térhódítása

A személyek jogáról szóló törvény rendelkezései összeegyeztethetetlenek az alkotmányos követelményekkel, amennyiben a „férfi” vagy „női” bejegyzés mellett a törvény nem biztosít egy harmadik lehetőséget a nemek pozitív nyilvántartásba vételére. Erről döntött a német Szövetségi Alkotmánybíróság, amely szerint a magánélethez való alapjog védi a férfi vagy női nemhez állandó jelleggel nem kötődő személyek nemi identitását. Egyesek szerint a harmadik nem bevezetése vagy teljesen megszűnő állami különbségtétel a nemek kérdésében, és vannak akik a hagyományos családmodell elleni támadásként értékelik a karlsruhei bírák döntését.

A szövetségi alkotmánybíróság egy interszexuális ember beadványát bírálta el, aki saját születési anyakönyvi kivonatában nemének meghatározását „női”-ről „inter”-re szerette volna megváltoztatni. A beadványához csatolt genetikai szakvélemény azt tartalmazta, hogy nem férfi és nem női kromoszómapárokkal rendelkezik. Ilyen, sajátos kromoszómavariációk a mai ismeretek szerint: az XO (Turner-szindróma), a XXX ( Triple X szindróma), az XXY (Klinefelter-szindróma), az XY női (Swyer-szindróma) és a XYY kromoszómakombináció.

A határozat értelmében a jogalkotónak 2018. december 31-éig új szabályozást kell megalkotnia, valamint a bíróságok és közigazgatási hatóságok már nem alkalmazhatják az eddigi vonatkozó olyan normákat, amelyekkel nem megjelölésére kötelezik azokat a személyeket, „akiknek nemi fejlődése változó a női vagy férfi szexuális fejlődéshez képest, és ezért állandó jelleggel nem kötődnek sem a férfi, sem a női nemhez”.

Minden olyan területen, ahol az állam megkülönbözteti a férfiakat és a nőket, egy harmadik nemet kell bevezetni. Vagy pedig az állam teljesen lemond a különbségtételről, az útlevéltől a levelezésig és még a (nyilvános) WC-knek is rendelkezniük kell egy harmadik, ún. „vegyes” vagy „unisex” WC-résszel is az értelmezés alapján. Ez a szisztéma elvileg már több országban – például Új-Zélandon, Indiában, és részint az Egyesült Államokban is – jelen van. Skandináviában például a kisebb éttermekben vagy üzemekben már évtizedek óta használnak unisex WC-ket.

2. A meleg kisebbség jogai az EU-ban és Magyarországon

A vonatkozó elemzések rendre összekapcsolják a harmadik nem kérdését a szexuális kisebbségek jogaival és a melegházasság intézményével. E körben megállapítható, hogy az Európai Unió mind a 28 államában legális a homoszexuális együttélés, és 22 állam regisztrált kapcsolat formájában jogi lehetőséget is ad az azonos nemű párok rendezett együttélésére. Tizenegy uniós tagországban házasság is lehetséges számukra (Skandinávia, Benelux-államok, Ibéria, Írország, Franciaország), és 2017. június 30-án a német szövetségi törvényhozás alsóháza is lehetővé tette a házasságkötést az egyneműek számára, bár a kérdés valószínűleg a német Ab elé kerül. Minden második – azaz összesen 14 – tagállamban közös örökbefogadás is lehetséges (hazánk uniós szinten már a konzervatív félbe tartozik, itt csak egyének fogadhatnak örökbe és alkotmányosan kizárt a házasság). A melegek 27 tagországban vállalhatnak szabadon katonai szolgálatot, egyedül Ciprusban tiltott ez számukra. Az uniós tagsággal minden tagállamnak tiltania kell a szexualitás miatti diszkriminációt legalább a munkavállalás területén.

Egy 2015-ös Eurobarometer-felmérés szerint az uniós polgárok 71 százaléka vélekedik úgy, hogy a homoszexuálisokat azonos jogok kell hogy megillessék, mind heteroszexuális társaikat. Régiónkban az osztrákok 70 százaléka volt ezzel így, de Romániában és Szlovákiában csak 36–36 százalék volt ez az arány, Lengyelországban pedig 37 százalék. A csehek liberálisabbnak bizonyultak (62 százalék), míg Magyarország régiós viszonylatban középen van (49 százalék). Uniós szinten 61 százalék engedélyezne melegházasságot, Ausztriában 62, Csehországban 57, de nálunk csak 39, a kifejezetten konzervatív lengyeleknél mindössze 28 százalék, Romániában pedig 24 százalék.

Az Európai Unióban élő leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű közösség tagjainak többsége nem meri nyíltan vállalni nemi identitását - derül ki abból a felmérésből, amelynek eredményeit pénteken, a homofóbia elleni küzdelem világnapján tette közzé az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA). A megkérdezettek közül sokan úgy érzik, zaklatják őket, megjegyzéseket tesznek rájuk, hátrányos megkülönböztetés éri őket az iskolában, a munkahelyen és az élet más területein is.

Megjegyzendő, hogy 2013-ban az Ilga-Europe (International Lesbian, Gay, Bisexual, Trans and Intersex Association) nevű melegjogi mozgalom, az Európa Tanács társ szervezete jelentésében a leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transszekszuálisok és interszexuálisok jogi helyzete tekintetében az ún. szivárvány térkép alapján Magyarország a 11. legtoleránsabb EU tagállam. Hazánk megelőzi a nem EU tagállam Svájcot, Finnországot és Olaszországot is. Ugyanakkor a szervezet egyértelműen kifogásolja, hogy a lengyelországi mellett a magyar alkotmányban is rögzítették, hogy házasság csak nő és férfi között lehetséges.

Csehországban 2006-ban vezették be lehetőségként a regisztrált kapcsolat jogintézményét a szexuális kisebbségekhez tartozó polgárok számára. Nálunk előbb engedélyezték a regisztrált kapcsolatot, mint Ausztriában: Magyarországon 2009-ben, nyugati szomszédunknál 2010-ben vezették be ezt az intézményt. Horvátországban 2014-től létezik az élettársi kapcsolat jogi lehetősége, Romániában és Lengyelországban azonban mind a mai napig nincsen. Hazánk e tekintetben a megengedőbb államok közé tartozik a régióban.

Érdekesség, hogy Magyarországon egészen 1962-ig illegális, tilalom alá eső cselekménynek számított a homoszexuális együttélés, az akkori Csehszlovákiában ugyancsak 1962-ben legalizálták az ilyenfajta szexuális tevékenységet; Ausztria 1971-ben, Jugoszlávia 1977-ben, míg Románia csak 1996-ban tette meg ugyanezt a legalizáló lépést.

A magyar alkotmány 2012 óta, a szlovák alkotmány 2014 óta lényegében kizárja a házasság lehetőségét az LMBTQ közösséghez tartozó egyének számára, amiként Lengyelország 1997-es alkotmánya is, mivel mindhárom legfelsőbb jogforrás férfi és nő életközösségeként értelmezi a házasságot. Horvátországban 2013 óta – egy népszavazás nyomán – ugyancsak ki van zárva alkotmányosan a szexuális kisebbségek házassága. Azonos neműek számára jelenleg nincsen házasság Ausztriában, Csehországban és Romániában sem.

Ausztriában mostohagyermek örökbefogadása 2013 óta lehetséges, az együttes örökbefogadás pedig a tavalyi év óta. Horvátország a „partnergondnokság” a homoszexuális állandó élettárs és partnerének gyermeke közötti – a gyermek születési anyakönyvi kivonatában szereplő – speciális, kvázi szülői felelősséggel járó hivatalos kapcsolatot jelenti. Csehországban jelenleg még folyamatban van a jogalkotó szintjén egy olyan intézmény bevezetése, amelynek révén a mostohagyermek adoptálása lehetővé válhat; Magyarországon, Lengyelországban, Szlovákiában és Romániában csak LMBTQ egyének fogadhatnak örökbe, párok nem (a lengyelek kifejezetten tiltják is az együttes örökbefogadást azonos nemű párok számára). Hazánk az adoptálás terén a szigorúbban szabályozó országok közé tartozik, ám ez a régió nagy részére is jellemző.

Az LMBTQ közösséghez tartozók a régió valamennyi országában szabadon teljesíthetnek katonai szolgálatot. Ez egyébként napjainkban már egész Európában általános, egyedül Fehéroroszországban tiltott a katonai szolgálat – békeidőben – a szexuális kisebbségek számára, illetve Ukrajna esetében jelenleg nincsen egységes szabályozás.

3. Az ellentétek ez esetben nem vonzzák egymást

Ami a szexuális irányultsággal kapcsolatos diszkriminációellenes szabályozást illeti, a régió összes országában főszabályként törvényileg tiltott a szexuális hovatartozás miatti bármilyen – világi és egyházi – hátrányos megkülönböztetés, ennek ellenére a homoszexuálisok házasodási joga ellen Párizsban és Varsóban is több alkalommal demonstráltak, de a Brazil protestáns egyházak mintegy százezer tagja tüntetett Rio de Janeiróban a melegházasság ellen és a hagyományos családkép védelmében, miután a brazil igazságszolgáltatás jóváhagyta a homoszexuálisok házasodási jogát. Ehhez képest a legjelentősebb skót vallási közösség, a kálvinista Skót Egyház engedélyezte, hogy lelkészi tisztségbe beiktassanak melegségüket nyíltan vállaló lelkészeket, miközben nem vonul vissza az a brazil pap, akit hétfőn közösített ki a brazil katolikus egyház, mert nem volt hajlandó visszavonni a homoszexuálisokat támogató kijelentéseit. Ugyanakkor a zsidó közösségek többségének elutasító hozzáállásának alapja, hogy Mózes 3. könyve szerint „Férfiúval ne hálj, amint hálnak nővel; az utálatosság."

Az Egyesült Államokban szövetségi legfelsőbb bírósági döntés alapján alkotmányos az azonos neműek házassága, a harmadik nem csak Kaliforniában elfogadott. Oregon és Washington D.C. azon lakosok számára, akik sem férfiként sem nőként nem határozzák meg magukat egy „X” megjelölést tesz lehetővé a hivatalos dokumentumokon. Említést kell tenni arról is persze, hogy az USA-ban 1975-ig pszichiátriai betegségnek tekintették a homoszexualitást, mint ahogy beteg embereknek nevezte a melegeket korábban Puiu Hasotti, a bukaresti kormányban részt vevő Nemzeti Liberális Párt (PNL) és elutasította azt a felvetést, hogy Románia lehetővé tegye az élettársi kapcsolat bejegyzését az egynemű párok számára.

Arról, hogy a fenti folyamatok mennyiben találkoznak a többségi társadalom elképzeléseivel, keveset hallani, ugyanakkor kétségtelen tény, hogy az alkotmányos változások ezen a téren feltartóztathatatlannak tűnnek. Freuddal szólva, jómagam sem érzem szükségét annak, hogy sejtelmes felvetésekkel töltsem ki mai tudásunk hézagait, azonban vélhetőleg komolyabb vitára a gyermekvállalás kapcsán számíthatunk, ott már szemlátomást nagyobb ellenállás tapasztalható a vizsgált országok tekintetében. Ennek megfelelően a hagyományosa liberális ítélkezési gyakorlattal bíró Emberi Jogok Európai Bírósága korábban kimondta a Philippe Fretté vs. Francia Köztársaság ügyben, hogy nem sértették meg a francia hatóságok az Egyezmény 14. cikkét (megkülönböztetés tilalma) a 8. cikkel összefüggésben (magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog) azzal, hogy megtagadták az egyedülálló homoszexuális kérelmező örökbefogadási kérelméhez a hozzájárulást. A kérdés ugyanakkor nyitott…

 

(Kép forrása: itt.)