Van itt egy helyzet. Szíriában 11 millió embernek kellett elhagynia az otthonát. Ebből 7 millió országhatáron belül talált magának menedéket, közel 3 és fél millió a Szíriával szomszédos Törökországban, Libanonban és Jordániában. Ők nagy valószínűséggel a helyzet minél hamarabbi enyhülésében reménykednek és vissza akarnak térni hazájukba, újjá akarják azt építeni. Van ugyanakkor egy fél milliónyi kisebbség, amely vállalja a 2000-4000 km-es utat Európába. Hogy vissza akar-e térni innen és mikor, az jó kérdés. Hogy tudunk-e nekik megélhetést, munkát biztosítani, az is.


Nicolas Sarkozy a minap nyilatkozott a francia közszolgálati csatornának. Szerinte a jelenlegi (nép)vándorlási hullám csak a kezdet. Ugyanis Afrikában jelenleg 1,1 milliárd ember él, akiknek több mint a fele 25 év alatti. A demográfiai tendenciákat figyelve 2050-re több mint 2 milliárdan élnek majd Afrikában. Nicolas Sarkozy szerint 600 millió embernek nem lesz hol laknia, nem lesz elegendő vize és élelme. Ezek az emberek el fognak indulni valamerre.

Hogyan tudunk egyszerre eleget tenni a jelenlegi helyzetben – és a jövőre is készülve – humanitárius kötelességünknek úgy, hogy saját értékeinkre is vigyázunk? Az utóbbi nélkül hosszú távon sehogyan, ugyanis ebben a formában a menekült-áradat előbb-utóbb kikezdi Európa kulturális és gazdasági talapzatát.

Szerencsére a nemzetközi politikatudomány egyik irányadó megközelítése, a nemzetközi társadalom elmélete vagy más nevén az Angol Iskola segít nekünk abban, hogy egyszerre humanitáriusnak is legyünk és értékeinkre is vigyázzunk.

Az elmélet szerint az államvezetők felelőssége három szinten értelmezhető: nemzetállami, nemzetközi és humanitárius szinten. A nehézséget az jelenti, amikor a felelősségi szintek között konfliktus jelentkezik. A bevándorlás (népvándorlás, menekültkérdés) esetében a felelősségi szintek közötti ellentét kézzel tapintható, de nem kibékíthetetlen. Nézzük, hogy az elmélet szerint hogyan.

Az Angol Iskola szerint államvezetők felelőssége ma Európában nem abban áll, hogy az érvényben lévő nagyvonalú szabályozás értelmében szinte mérlegelés nélkül beengedik a menedékkérőket. Hanem 1. Megvédik azokat az intézményeket, európai értékeket, amelynek köszönhetően ezt az életszínvonalat sikerült elérni, és amelynek köszönhetően ma még tudunk segíteni. Ebben áll a nemzeti felelősségük. 2. Segítenek helyreállítani a rendet a humanitárius katasztrófa sújtotta országokban, hogy oda vissza lehessen térni. Ez nem fog menni az USA, Kína és Oroszország nélkül. Ez a nemzetközi felelősségük. Vagyis a felelős európai államvezető az európai himihumizás és az amerikai demokraták konzumpacifizmusa helyett konkrét javaslatot tesz a konfliktus felszámolására (vagy ilyen javaslat mellé áll) és adófizetői pénzekben is mérhető áldozatot vállal – ami még mindig olcsóbb, mint a menekültek állandósuló befogadása annak hosszú távú költségeivel. 3. A felelős államvezető segít a menekültek számára emberhez méltó körülményeket teremteni a katasztrófa által sújtott országok közvetlen környezetében, hogy azok onnan a lehető legrövidebb úton visszatérhessenek hazájukba a közvetlen veszély elhárítása után. Gondoljunk abba bele, hogy ha az ásotthalmiaknak és a debrecenieknek terhet jelent a menekültek áradata, mit szóljanak a törökök, libanoniak, jordánok. A menekülteket közvetlenül befogadó államoknak nyújtott kormányközi támogatás és/vagy humanitárius szervezeteknek nyújtott segítségnyújtás az államvezetők és társadalmaik humanitárius felelőssége.

A humanitárius kötelességünket tehát így tudjuk gyakorolni az Angol Iskola iránymutatása szerint, és nem úgy, hogy befogadunk mindenkit, mert ez utóbbi esetben összeomlik a rendszer, amelyet nagyapáink, dédapáink felépítettek, és csak egy nagyobb mértékű népvándorlásnak/bevándorlásnak/menekülthullámnak tesszük ki magunkat, ami aláássa intézményeink (gazdaságunk, szociális ellátórendszereink, munkaerőpiacunk stb.) működését, és így már nem leszünk képesek a jövőben segíteni. Gondoljunk abba bele, aki 2000-4000 km-t gyalogol, lovagol, buszozik és vonatozik, az nem akar feltétlenül visszatérni a hazájába, az nem az életéért fut, hanem a jobb életszínvonal reményében.

(Kép forrása: itt.)

Láthatjuk, hogy bár elméleteket gyártani többnyire intellektuális értelemben vett auto-erotikus tevékenység, de azért esetenként segítségünkre is lehetnek a probléma megértésében és a megoldások feltérképezésében.