(Erdogan elnök háttérben az európai uniós és a török zászlóval.)

Recep Tayyip Erdogan lakonikusan kijelentette, hogy 2016 végéig várnak türelemmel – bármit jelentsen is ez. Erdogan ismételten felvetette: a referendumon a halálbüntetés visszaállításának kérdését is felvethetik.

A török vezetés szándékai a jövő évben az európai uniós csatlakozás kérdése is referendum tárgyát képezheti. Az Európai Unió és Törökország között a július 15-i puccskísérletet követő kormányzati tisztogatások miatt különösen feszült viszony alakult ki, mivel több uniós tisztségviselő élesen bírálta az összeesküvők és az állítólagos "támogatóik" elleni eljárásokat. Az államcsínykísérlet nyomán indult tisztogatások során több mint 32 ezer ember került börtönbe, és mintegy 100 ezren vesztették el állásukat egyebek mellett a hadseregnél, a biztonsági szolgálatoknál és a közszférában.


Ömer Celik török EU-ügyi miniszter ugyanakkor elutasította azokat a feltételezéseket, hogy mindez gyengítette az állami intézményeket, illetve káros kihatással lett volna az uniós csatlakozási tárgyalásokra. 1999 óta EU-tagjelöltnek számító Törökországgal 2005-ben kezdődtek meg a tényleges csatlakozási tárgyalások, de azóta csak 16 fejezetet sikerült megnyitni a 35-ből, s ezek közül mindössze egyet tudtak lezárni.

Korábban a török elnök felvetette a prezidenciális rendszer bevezetését hazájában, jelenleg az Ergodan által tervezett alkotmánymódosításáról egyelőre keveset tudni, de nagyjából 12-15 cikkelyre kiterjedő változtatást becsülnek a sajtóforrások, különösen tekintettel az elnöki jogkörre és az elnök rendkívüli helyzetekben gyakorolható kompetenciáira.

Az alkotmányozási folyamat már 2012-ben elkezdődött egy különbizottság felállításával. Erdogan a jelenlegi kormányformát egy erősen elnöki modell irányába szeretné elmozdítani, a jelenleginél kiterjedtebb elnöki jogkörökkel. Az egyszer hétéves elnöki ciklus helyett az (akár) kétszer ötéves elnöki periódus lehetővé tétele 2012 előtt az alkotmányban már egy fontos lépést jelentett ebbe az irányba. (2007-ben Abdullah Gült még hét évre választották meg elnöknek.)

 

A halálbüntetés tabu az EU-ban

Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 13. kiegészítő jegyzőkönyve kötelezi az azt aláíró államokat a halálbüntetés minden körülmények közötti végleges eltörlésére, ezzel megerősítve az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményben biztosított élethez való jog védelmét.

A 13. jegyzőkönyv ugyanakkor megjegyzi, hogy az Egyezmény Strasbourgban, 1983. április 28-án aláírt 6. kiegészítő jegyzőkönyve a halálbüntetés eltörléséről nem zárja ki halálbüntetés alkalmazását háború idején vagy háború közvetlen veszélye idején elkövetett cselekmények tekintetében.

Törökország korábban az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. és 13. kiegészítő jegyzőkönyvének ratifikálásával vállalta, hogy minden körülmények között elveti a halálbüntetés alkalmazását. Ugyanakkor most – ideiglenesen – felfüggeszti az Egyezmény végrehajtását azokban az esetekben, amelyeknél ez más nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettségeivel nem ellentétes (mindezt egy puccskísérlet nyomán a török elnök által kihirdetett, s a parlament által ratifikált rendkívüli állapotra hivatkozva).

Az Egyezmény halálbüntetés eltörléséről szóló kiegészítő jegyzőkönyveinek ratifikálására hivatkozott az Európa Tanács (ET) főtitkára, Thorbjorn Jagland is, aki világosan jelezte: a halálbüntetés nem fér össze az ET-tagsággal. (A második világháborút követően, kormányközi együttműködés keretében létrejött Európa Tanács egyik legfontosabb eredménye az Emberi Jogok Európai Egyezményének 1950-es elfogadása volt, melynek keretében felállították az Emberi Jogok Európai Bíróságát, amely az emberi jogok legfőbb európai bírói fóruma.)

Emlékezetes, amikor a magyar kormányfő a halálbüntetés kérdését csupán már szóba hozta, szankciókat helyezett kilátásba számos uniós tisztségviselő.

 

A halálbüntetés közjogi háttere Magyarországon

1950-ben ugyan a Római Egyezmény deklarálta az élethez való jogot, de a halálbüntetés tilalmát expressis verbis nem mondta ki. A gyakorlat azonban nemcsak az államok, de a nemzetközi szervezetek tapasztalatát is gazdagította, így 6-os számmal a biztonság kedvvért kiegészítő jegyzőkönyv született a halálbüntetés alkalmazásának tilalmáról.

A nemzetközi kötelezettségeinken túl a halálbüntetés alkotmányellenességéről már 1990-ben döntött a magyar Alkotmánybíróság.  Indoklásában előadta, hogy az alkotmány tiltja az alapjog lényeges korlátozását, azonban az akkor hatályos Büntető törvénykönyv halálbüntetésre vonatkozó rendelkezése az élethez és az emberi méltósághoz való jog lényeges tartalmát korlátozta.

Az AB akkori határozata szerint az élethez való jog abszolút. Némileg ront az összképen, hogy egyes források szerint az egyik akkori alkotmánybíró Kilényi Géza szerint nincs abszolút alapjog, ebből következően tehát az attól való megfosztás nem mindenképpen önkényes.  Az említett határozat vonatkozásában, különvéleményében egyedül Schmidt Péter rögzítette, hogy valójában ebben a kérdésben az Alkotmánybíróság nem dönthetett volna, hiszen ez a kérdés a mindenkori jogalkotó kompetenciája. Ezzel a véleményével Schmidt azonban egyedül maradt.

A legtöbb európai ország büntetőjoga az életfogytig tartó szabadságvesztés- büntetést alkalmazza a halálbüntetés eltörlését követően. Ez utóbbi a jellemző számos volt szocialista ország, mint például Bulgária, Lengyelország, Csehország büntetőjogára. Szlovénia 2008-ban vezette be az életfogytig tartó szabadságvesztést. Magyarországon ennek a büntetési formának hagyománya volt és van, rendelkezett róla az 1843-ik évi büntető javaslat után az 1878-ik évi Csemegi kódex – rögzíti Nagy Ferenc tekintélyes büntetőjogász.

A legsúlyosabb szankció társadalmi támogatása a 90-es években növekedett, majd a 2000-es évekre enyhe csökkenést mutatott. 1996-ban Horn Gyula még úgy nyilatkozott, hogy az akkori alkotmányozási folyamatban (igen, az MSZP-SZDSZ kormánykoalíció többször is szeretett volna új alaptörvényt alkotni) érdemes referendumot tartani a halálbüntetés visszaállításáról, és ha „dönt a nép”, ő igennel fog szavazni. 

Hazánkban hagyományosan egy-egy súlyos bűncselekmény kapcsán került reflektorfénybe a kérdés. Ilyen volt például Bándy Kata megölése, a 11 éves felsőmocsoládi kisfiú, Szita Bence brutális meggyilkolása és a móri vérengzés is, amely események hagyományosan a jogtudat megrázkódtatásához vezetnek. Emellett hazánkban hagyományos magas a halálbüntetés-pártiak aránya; egy 48 országban elvégzett 2008-as felmérés alapján az intézmény támogatottsága hazánkban volt a legmagasabb.

Jelenleg – jóllehet a többség támogatja – az Európai Unióban (és az Európa Tanácsban) nem elfogadott a halálbüntetés, a demokratikus országok közül Japánban és az Egyesült Államokban viszont igen. A halálbüntetést az USA-ban évtizedek óta viták övezik, évente így is átlagban 50-60 kivégzést hajtanak végre. A ténylegesen kivégzettek a halálbüntetésre ítéltek 10 százalékát teszik ki. A világon a legtöbb kivégzést azonban nem az USA-ban, hanem Kínában és Iránban hajtják végre. Egy felmérés szerint 2010-ben az amerikaiak 64%-a támogatta a halálbüntetést, a 2001-es 68% helyett. Itt is erős ingadozások lehetségesek egy-egy súlyosabb bűneset miatt: például 2001-ben, amikor a Gallup megkérdezte az amerikaiakat a halálbüntetés alkalmazásának szükségességéről Timothy McVeigh, az Oklahoma városában 168 áldozattal járó robbantás elkövetője kapcsán, az eredmények 80%-os támogatást mutattak. Szintén 2010-ben Japánban a megkérdezett lakosság több mint 85%-a támogatta – rekordértéket elérve – ezt a büntetési formát.

A török katonai puccs a NATO második legnagyobb hadseregével rendelkező államában is újra a középpontba helyezte a halálbüntetés bevezetésének kérdését. Törökországban ezen büntetés támogatottsága hagyományosan magas. Az ankarai székhelyű Objective Research Center (ORC) 2016 áprilisában publikált felmérése szerint a megkérdezett törökök 93,5%-a támogatta a halálbüntetést mint büntetési formát olyan bűncselekmények esetében, mint a terrorizmus, a hazaárulás vagy a nemi erőszak (az előző hónapban ez a mutató 92,6% volt).  Recep Tayyip Erdogan török elnök egy a CNN hírcsatornának adott televíziós interjúban pedig annyit mondott, hogy előbb vagy utóbb a vezetésnek meg kell hajolnia a török emberek akarata előtt. Ha bekövetkezik ez a lépés, akkor az most még előre nem belátható folyamatokat generálhat Törökország, illetve az USA és az EU viszonyrendszerében.

Különösen igaz lehet ez Németország vonatkozásában. "Halálbüntetés nincs" – rögzíti szilárdan a német alkotmány 120. szakasza. A legsúlyosabb büntetési nem tilalma az alkotmánynak azok közé a rendelkezései közé tartozik, amelyek lényegében nem módosíthatóak. A történelmi háttér könnyen összefoglalható: a nácizmus éveiben a polgári és katonai bíróságok - elsősorban az úgynevezett népbíróságok - olyan mértékben éltek vissza a halálbüntetéssel, hogy 1945 után mind a megszálló hatóságok, mind a 49-ben megalakuló nyugatnémet parlament egyik első dolga a halálbüntetés eltörlése volt.  A történelem iróniája ugyanakkor, hogy 1949-ben, a parlamentben a halálbüntetés eltörlésében az akkori parlamenti szélsőjobbnak is szerepe volt: ezek a képviselők arra törekedtek, hogy megkíméljék a háborús bűnösök életét.