(Kép forrása: itt.)

Trump profi kommunikátorként ugyan minden brit és európai olvasónak adott valamit, amivel szimpatizálhat; leginkább azonban a Brüsszellel frusztrált európai és brit választópolgárok érezhetik magukénak az elnök mondandóját. A Trump-interjú legfontosabb tanulságai öt pontban.

 

1. Trump nem kezd cukiságkampányba

Csalódhat mindenki, aki a politikatudományban szinte közhelyszerű simulási-konszolidációs faktorban bízott. (Eszerint tetszőleges radikális-elitellenes erő rapid módon belesimul a status-quo mainstreambe, amint kormányra kerülve valódi felelősséget kell vállalnia a döntéseiért.) A Twitter-stílus természetesen nem illene a lehető hagyományosabb interjúhoz a világ egyik legfontosabb napilapjában, a mondanivaló azonban koherens, és nem látszik nyoma semmilyen lényegi felpuhulásnak vagy kihátrálásnak Trump eddig felvázolt külpolitikai elképzeléseihez képest - legyen szó a NATO-ról, Oroszországról, Izraelről vagy az iráni nukleáris megállapodásról. Donald Trump megválasztásával tehát, úgy tűnik, a @realDonaldTrump kerül a Fehér Házba, nem pedig egy „Donald Trump Light – Vadiúj, Politikailag Korrekt Ízesítéssel”.


 „De nem vagyok elégedett az Irán-megállapodással, szerintem ez az egyik legrosszabb megállapodás valaha, azt hiszem, ez a legbutább megállapodás, amit valaha láttam.”

„Trump azt is megerősítette, hogy vejét, Jared Kushnert fogja megbízni azzal, érje el a közel-keleti béke megkötését, továbbá azt javasolta, hogy Nagy-Britannia vétózzon meg egy esetleges újabb Izraelt kritizáló ENSZ BT-határozatot, Obamát pedig ismét kritikával illette az iráni megállapodás kezelése miatt.”

„Az Irak megszállásáról született döntésről azt mondta, hogy ’talán a legrosszabb döntés, amit valaha hoztak az ország történetében’, és hogy ahhoz volt fogható, mintha ’követ dobtak volna egy méhkasba’.”

 

2. Az EU diszfunkcionális gyengeségét Amerika javára fordítani, nem kell félnetek, jó lesz

Trump máris elkezdte Amerika javára fordítani a diszfunkcionális, a tagállami érdekekkel gyakorlatilag ellentétben működő uniós elit katasztrofális teljesítményét. Miközben az EU egy Verhofstadt-szintű, a gyengeség pozíciójából fenyegetőző, ideológiavezérelt figurával gondolja megszorongatni a briteket a kilépési tárgyalásokon, Donald Trump gyakorlatilag elnöksége legelső napján kétoldalú kereskedelmi egyezményt kínál nekik, ezzel tovább gyengítve az EU alkupozícióját.

„Azonban az egyórás interjú leginkább szembeötlő része Trump gyors, Nagy-Britanniával kötendő kereskedelmi megállapodásra vonatkozó ajánlata volt: ’Imádom az Egyesült Királyságot. Nagyon keményen fogunk dolgozni a gyors és megfelelő létrejöttéért. Mindkét félnek jó lesz (...) nagyon gyorsan el fogunk érni valamit’.”

Miközben az EU egy orosz-amerikai propagandaháború terepeként és elszenvedőjeként éppen próbál úgy tenni, mintha annak alakítója lenne, Trump már konkrét elképzeléseket is megfogalmazott a nagy amerikai-orosz megegyezéssel és a szankciók eltörlésével kapcsolatban. A jégtörő téma pedig ismét a nukleáris fegyverek számának kölcsönös csökkentése lenne. Ennyit az úgynevezett új hidegháborúról.

„Ők szankciókat vetettek ki Oroszországra – nézzük meg, hogy mi tudunk-e jó megállapodásokat kötni Oroszországgal. Egyrészt azt gondolom, hogy jelentősen csökkenteni kellene a nukleáris fegyverek számát, ez lenne az egyik része. Oroszországnak nagyon komoly kárt okoznak a szankciók, de azt hiszem, ezen a téren történhet valami, ami sok embernek kedvezni fog.”

Az új amerikai külpolitika pillanatok alatt magához húzza az EU-ról leválasztott Egyesült Királyságot Nyugaton és a szankcionált, démonizált Oroszországot Keleten. Mindeközben persze az ideológiavezérelt, megcsontosodott brüsszeli elit, ha minden a megszokott módon történik, még 2018-ban is háborúsdit játszik majd – leginkább az Unió érdekeivel szemben.

 

3. Az amerikai-német mézeshetek vége

Trumpot, úgy tűnik, nem hatotta meg a Wilkommenskultur ideológiája Európában. A németek által erőltetett befogadó migrációs politikát katasztrofálisnak tartja egész Európára nézve. Az Uniót pedig egyenesen a német érdekeket kiszolgáló struktúrának tartja.

„Azt gondolom, hogy elkövetett egy nagyon katasztrofális hibát, amikor beengedte ezt a sok illegális migránst, ezt a sok embert ki tudja honnan. Senki sem tudja, honnan jönnek. (...) Ha megnézzük az Európai Uniót, az főleg Németország. Egyfajta eszköz Németországnak. Ezért gondoltam azt, hogy az Egyesült Királyság okosan teszi, hogy kilép.”

De nincs is beszédesebb annál, mint hogy a „szabad világ” és a „liberális globalizmus” utolsó bástyáját, Angela Merkelt a liberális közellenség Putyinnal egy kategóriába helyezve kijelenti, hogy kezdetben mindkettőjüknek bizalmat szavaz, ami azonban gyorsan eltűnhet:

„Hiába fejezte ki csodálatát Putyin és Merkel irányába Trump, nyilvánvalóvá tette, hogy kész mindkettőjükkel megszakítani a kapcsolatot: ’Nos, eleinte meg fogok bízni mindkettőjükben – de meglátjuk, hogy ez meddig tart. Lehet, hogy egyáltalán nem tart sokáig’.”

 

4. Biztonságban és bevándorlásban kérlelhetetlen

Trump megerősítette, hogy az illegális bevándorlást nem tartja elfogadhatónak. Európában egyenesen a bajok egyik fő okaként, a Brexit mozgatórugójaként hivatkozik a migránsok befogadására és szétosztására.

„(...) ha nem kötelezték volna őket arra, hogy befogadjanak olyan sok menekültet, a velük járó rengeteg problémával, akkor azt gondolom, hogy nem lenne Brexit.”

Amerikában pedig komolyabb határőrizetet és rendkívül alapos vizsgálatot helyez kilátásba a terrorizmusgyanús helyekről érkezőkkel szemben.

„Következő hétfőn aláírásra kerülnek az amerikai határok megerősítését célzó rendeletek, amelyek között lehet beutazási korlátozás az Európából érkezőkre vonatkozóan, illetve extrém átvilágítás azok számára, akik a világ iszlamista terrorizmus által sújtott részeiről érkeznek Amerikába.”

 

5. Magyarországnak kedvező

Az interjú alapján Donald Trump a magyar kormányfőhöz nagyon hasonlóan azonosítja a világ és Európa problémáinak forrásait. Az EU gyengeségét és potenciális dezintegrációját, a nemzeti identitások lenyomásának brüsszeli kísérletét, a bevándorlás kezelését, az európai védelmi képességek javításának szükségességét. Preferálja továbbá a pragmatikus, kölcsönösen előnyös megállapodások kultúráját az ideológiavezérelt külpolitikával szemben.

„A népek, az országok a saját identitásukat akarják, és az Egyesült Királyság is a saját identitásához ragaszkodott. (...) Azt gondolom, hogy nem lesz olyan könnyű az [EU] egyben tartása, mint sokan gondolják. És azt hiszem, hogy ha a menekültek tovább özönlenek be Európa különböző részeire... akkor szerintem nagyon nehéz lesz egyben tartani, mert az emberek dühösek emiatt.”

„Régóta mondom, hogy a NATO-val problémák vannak. Az első, hogy elavult, mert sok, sok évvel ezelőtt hozták létre. A második, hogy az országok nem adnak annyi pénzt, amennyit kellene nekik.”

Mindezek alapján reálisnak látszik, hogy a Trump-adminisztráció elsődleges európai partnerei, szövetségesei a kelet-közép-európai térségből kerülnek majd ki: Magyarország és Lengyelország. Ha a magyar külpolitika jól keveri a kártyákat, akkor ez nemcsak hazánk, de egész Európa érdekét is szolgálja majd.