A brüsszeli Európai Parlamentet sokáig a szocialisták és a Néppárt nagykoalíciója határozta meg, amely egyes kérdésekben számíthatott a Zöldek és a liberálisok támogatására is. Mivel ezek a pártok már régóta nem az európaiak, hanem a bankok és multicégek érdekében politizálnak, és a neoliberális gazdaságpolitika megszorításait hozták országaikra, már a legutóbbi, 2014-es választáson is rengeteg mandátumot veszítettek.

Legnagyobb vesztesként a Néppárt akkor 53 (Merkel CDU-ja 5) helyet veszített, míg a liberálisok 16, a Zöldek 8 képviselővel kisebb frakciót alakíthattak. A velük körülírható mainstream helyzete azóta csak romlott, hiszen az újkori népvándorlás 2015-ös tetőzésénél kiderült, hogy ezek a pártok egy bevándorláspárti szövetséget alkotnak, amely Soros György által írt első és második kottából játszik.

Megkérik az árát.


Az elmúlt évek választásai már ízelítőt adnak a májusi EP-választás utáni brüsszeli erőviszonyokból. A francia, holland és magyar baloldal támogatottsága 10% alatt van. Martin Schulz (btw. Emlékszik még valaki erre a névre?) SPD-je pedig húszról tizennégy százalékra zuhant, Merkel CDU-ja a prognózisok szerint további 5 EP-mandátumtól búcsúzhat el.

A folyamatot látva az EP jelenlegi bevándorláspárti többsége a következő hétéves költségvetési ciklusra megháromszorozta a civil szervezeteknek jutó uniós támogatások összegét.

A félreértések elkerülése végett rögtön hozzátették, hogy ezt a pénzt nem a valódi európai értékeknek számító keresztény hagyományok, nemzeti kultúra és hagyományőrzés, az autochtón kisebbségek nyelvének és szokásainak, vagy éppen a bevándorláspárti mainstreammel szemben kritikus nyugat-európai második nyilvánosság támogatására és erősítésére szánják, hanem — leegyszerűsítve — azoknak az életidegen ügyeknek a folytatására, amelyeket szavazói támogatás hiányában már nem tudnak európai képviselőként tovább vinni.

A Soros-árvák eztán nem képviselőként, hanem “civilként” és “aktivistaként” fogják a semleges nemű vécéket számolni, az eddigi 32 gendertípust tovább gyarapítani, vagy a bevándorlók “integrációja” ürügyén a valódi európai értékeket támadni. Májusban tehát arról az 1,8 milliárd euró sorsáról is döntünk, amit a leendő Soros-árvák az európai adófizetőktől le akarnak nyúlni.

 

(Kép forrása itt.)