Európában 1945. május 7-én hajnalban a lassan teljesen felmorzsolt német erők vezetője, az elkötelezett náci Alfred Jodl tábornok aláírta Reimsben a feltétel nélküli fegyverletételt elrendelő okmányt. A szovjetek persze azonnal dühösen reklamáltak: egy nappal később Berlinben, Zsukov marsall főhadiszállásán is aláírtak egy azonos okmányt. Az éjfél körüli aláírás és a szovjet időeltolódás miatt már szimbolikusan is két részre osztotta a világot: a Nyugat május 8-án ünnepelte a háború végét, míg a Szovjetek és a keleti blokk május 9-én.


Négy évvel korábban, 1941-ben Churchill az mondta, hogyha Hitler megtámadná a poklot, akkor az Alsóházban lenne néhány jó szava az ördögről. Nos, a Szovjetunió sok esetben tényleg a földi pokol megvalósulása volt, és Sztálin is kifejezetten ördögi vonásokkal rendelkezett, így a „munkások paradicsoma” infernális hely maradt. Olyan leckéje volt ez a háborúnak, amelyet a társutas értelmiség hosszú ideig nem akart megérteni: ha kivonjuk Istent – a transzcendenciát – a társadalomból, akkor ott az embertelenség fog tort ülni. A totalitás lényege az egymagában álló Ember, aki végül is önmaga ellen fordul.

Bulgakov az irányítást magához ragadó Emberről ezt írta: „– Bocsánat – mondta az ismeretlen szelíden. – Ahhoz, hogy valaki irányítson, szükséges, hogy pontos tervekkel rendelkezzék valamelyes nem túlságosan rövid időszakra. Engedje meg mármost, hogy megkérdezzem: hogyan irányíthatja az ember a földi dolgokat, ha még nevetségesen rövid időre, nos mondjuk, egy ezredévre sem készíthet tervet... de ez még semmi: hiszen a saját holnapjáért sem kezeskedhet!”

Hitlerék 1000 évre terveztek, de csak 12 évet ért meg Birodalmuk. Götterdammerungról ábrándoztak állandóan: csak a megvalósítás volt borzalmasan emberi. Aki szelet vet, vihart arat, tartja a kegyetlen népi bölcsesség. A német városokat kő- és hamusivataggá változtatták a szövetséges bombázók, a szövetséges katonák pedig végigerőszakolták a kontinenst. További százezrek haltak meg a hadifogoly- és büntetőlágerekben, tízezrek a kiűzetés során. Így végződött az Übermensch története.

(Kép forrása: itt.

A másik oldalon nemzetiszocialisták egykori szövetségese, a Szovjetunió tovább tartotta magát. Arrafelé egyenesen a történelem végét, a kommunizmus beköszöntét vizionálták, de a nyomorúságos valóság miatt inkább csak az alapok lerakásáról beszéltek. Voltak persze szerényebb jövendölések is.  A kommunista Erich Honecker 1989. január 18-án a Neues Deutschlandban közölte: „A fal 50, sőt 100 év múlva is állni fog, ha okait nem szüntetik meg.” De megszüntették, méghozzá a kommunista elnyomást szüntették meg Közép-Európa népei még annak az évnek az őszén. A második világháború rusnya következménye, a Vasfüggöny és a hazug nevet viselő berlini fal („Antifasiszta Védőfal”) 1989-ben szűnt meg létezni.

A világháború májusban véget ért Európában. Az egységet és az európai békét azonban csak 1989 hozta el.