Az 1-es és 2-es szülők bizarr világában, a harmadik (vagy ki tudja hányadik) nem bevezetésével kísérletezve nagy felelősség hárul a józan, utópisztikus gondolatokat elvető többségre. Még ha esztelenségnek is tűnik, hogy valaki szembeszálljon az isteni és természeti törvényekkel, azzal az evidenciával, hogy az emberiség férfi és nő kettősségének köszönhetően képes csak az élet továbbadására, a világ egyensúlyának fenntartására, ma mindez jogszabályi formát ölthet, a nyelvben új szavakat, mesterkélt kifejezésmódokat teremthet. De ugyanígy egyneműsít a tömegkultúra is, a trendeket alakító divattervezők modelljeiről (és az azokat a kifutón bemutató modellelekről) sokszor valóban nehéz megállapítani, fiúknak vagy lányoknak készültek/születtek-e? A nőiesen érzékeny férfi és a férfiasan határozott nő ugyan létező jelenség, de ábrázolásuk ma már hallgatólagos elvárásként van jelen a filmekben, irodalmi alkotásokban, mintegy “mentegetőzve” a nemi sztereotípiák miatt. 

De vajon tényleg sztereotípia férfi és nő különbözősége? És tényleg fel kellene áldozni a nemileg kódolt tulajdonságjegyeinket az egyneműsítés oltárán?


Felvilágosult nőként is meggyőződésem, hogy nem, mert aki férfi és nő különbözőségét és sajátos küldetését kétségbe vonja, az önfeladás lejtőjének aljára ér. 

A józan többség nem kíván ide jutni, hiszen minden igyekezet ellenére pontosan tudjuk, hogy fiúk vagyunk-e vagy lányok és gyermekeinket is ebben a természetes bizonyosságban szeretnénk felnevelni: fiainkat arra intve, hogy engedjék előre lánytestvéreiket az ajtón és vegyék ki kezükből a nehéz bőröndöt a nyaralásra indulva, lányainkat arra kérve, hogy segítsenek fiútestvéreiknek felvarrni a leesett gombjukat vagy kínálják őket jó szívvel a reggel elkészített rántottából. Apró gesztusok, amik nélkül az életünk szürke és unalmas volna. 

Ma identitásunk alapjait kell megóvnunk, nőiségünk értékeit kell megvédenünk a nemi olvasztótégelyben való feloldás ellenében. 

Ma nőnap van. Ünnepeljük ennek szellemében, értéknek tekintve a női  látásmódot, a gondoskodó, empatikus és a sajátosan kreatív gondolkozást, no és persze az anyaság hivatásának betöltését. Napjainkban Európa-szerte mindez védelemre szorul, férfi és nő között a határvonal feloldás alatt, épp ezért a nőnap legfontosabb aktuális üzenete is a nemi identitások védelme - itthon és Európa-szerte.

Nagy szavak, vészmadárkodás? Ha a párkapcsolatok válságára, a nemi identitások elbizonytalanodására és az élet továbbadásának nehézségeire, mint markáns európai válságtünetekre gondolunk, sajnos érvényes az aggodalom.

Férfi és nő értéket és életet teremtő kettőse mindig, ma is, érték. Ebből a teremtett kettősségből fakad ugyanis az a vonzalom, ami az élet szikráját (és sava-borsát) adja. Hagyjuk meg férfinak a férfit, nőnek a nőt, hogy együtt (nem egymás ellenében) betölthessék küldetésüket. Ne engedjük, hogy kivesszenek férfi és nő érintkezési formái közül azok a gesztusok, amik szerethetővé teszik életünket: az udvariassági szabályoktól kezdve az udvarlás, a gondoskodás “násztáncán” keresztül fontos alapja mindez kultúránknak, emberségünknek. 

 

(Kép forrása: itt.)