Minden radikalizmus és fundamentalizmus velejárója a „szektásodás”. Az adott fundamentalista csoport egy bizonyos igazság letéteményesének tekinti magát, az általuk hirdetett igazságot pedig az élet egyetlen megkérdőjelezhetetlen állításának vélik. Ezért mindig kialakul egy vita, ki ismeri jobban, ki képviseli hitelesebben a megkérdőjelezhetetlen igazságot és az abból levezetett elveket. Nem beszélve arról a nehézségről, hogy az adott igazságot a körülmények mentén értelmezni kell: nem lehet tehát pontosan tudni, ki értelmezhet helyesen és melyik értelmezés helyes.


Sokszor látunk ilyet a közélet számos területén. Keresztény elitklubok, az Iszlám Állam, fundamentalista méregzöldek és baloldali csoportok mind ugyanazokat a tüneteket produkálják: magukat tartják az adott ideológia egyetlen hiteles képviselőjének és szépen „kivetik maguk közül” a másképp gondolkodókat.

Különösen nehéz fundamentalistának lenni, ha közben szervezetünk egyik kitűzött célja, hogy saját értékeit minél szélesebb körben elterjessze. Minél többen vallanak magukénak egy eszmerendszert, az – a ritka kivételnek számító politikai és gazdasági válságok kivételével – egyre kevésbé lehet radikális/fundamentalista. Eleve a nagy számok törvénye mentén sok az „önjelölt okoskodó”, aki maga is értelmezni képes az ideológiát. Ezen felül valami nem lehet széles körben kizárólagos. Minél szélesebb körben elterjedt valami, annál kevesebb embert zár ki magából. Azaz az eszmét vallók közös minimuma egyre kevésbé lesz markáns.

A Jobbik eredetileg egy válságpárt. A szocialista kormányzás alatt Magyarország olyan helyzetbe jutott, hogy a választók elmélyültebb reflexió nélkül is hajlamosak voltak elfogadni a fundamentalista szervezeteket, mert zavaros időkben egyszerű kérdéseket tesznek fel fel és egyszerű válaszokat adnak. Jó példa erre a náci Németország esete, ahol a történelemben talán a legszélesebb tömeg támogatott fundamentalista szervezetet.  2015-ben a Jobbik fundamentalista retorikája már nem működik. Elsősorban azért nem, mert a Fidesz kormányzás öt éve csökkentette az egykori zűrzavart.

A Jobbik néppártosodása ennek a folyamatnak a következménye. Olyan üzenetet kell megfogalmazniuk, amely már egy poszt-krízis időszakban is megállja a helyét. Azaz szükség van az olyan szavazókra is, akik képesek árnyaltan reflektálni a politikai történésekre és nem elégednek meg a legegyszerűbb fundamentalista igazságokkal. Ha az ország olyan állapotban lenne, mint amilyenben 2010 tavaszán volt – kétség sem fér hozzá –, nyugodtan folytatódhatna a szélsőséges retorika.

Vona Gábornak azonban szembe kell néznie a régi motoros jobbikosokkal, akik nem nézik örömmel a régi elvek elkopását, az üzenetek felpuhulását. Van rá esély, hogy megindul a szektásodás, és Bertha Szilvia aprócska kezdeményezése után lehet Novák Előd sem áll meg ott, hogy (eddig elképzelhetetlen módon) nyilvánosan kritizálja az párt új irányát megszabó régi elnököt.

(Fotó: MTI/Kovács Tamás)