A közösségi oldalak cenzúrája, a politikai ellenfelek jogi vegzálása, a politikai korrektségbe csomagolt véleményterror megtették hatásukat. A válaszoló németek háromnegyede nem mer nyilvánosan politizálni.

Amikor a rendszerváltó országok polgárait harminc éve a demokráciáról kérdezték, a többpártrendszer és szabad választások után rögtön a véleményszabadság jutott eszükbe. Ez a jog az amerikai alkotmányban is kiemelt helyen szerepel, nem véletlenül büszkék rá Donald Trump országában.

A vén kontinensen azonban más módi járja. Amióta Angela Merkel és a Facebook ura, Mark Zuckerberg egy New York-i találkozóján véletlenül bekapcsolva maradt egy mikrofon, pontosan tudhatjuk, hogy a kancellárnak nem tetszik a közösségi oldal „ellenőrizetlensége”. Berlin hozott is egy törvényt, ami akár 50 millió euró büntetéssel is sújtja a nagy elérésű közösségi oldalak üzemeltetőit, ha azok „gyűlöletbeszédnek” adnak teret. Ennek fogalmát persze a mainstream határozza meg, például a Soros György és mások által bőkezűen finanszírozott Correctiv.

Dolgoznak rajta.


A beengedet másfél millió migráns és a romló gazdasági helyzet miatt nagy a nyomás a német eliten, akik a „bennszülötteknek” kedvező politika helyett inkább növelik a nyomást az eltérő véleményekre.

A német „közszolgálati” és más mainstream médiumok stábjai például elmennek a migrációról kritikus bejegyzéseket író dolgozók munkahelyére és bekapcsolt kamerával „szembesítik” a főnököt beosztottja véleményével és kérdeznek rá arra, hogy vajon ő is így gondolkodik-e a bevándorlásról „menekülők befogadásáról”?

Az sem növeli a közbeszédbe kapcsolódás igényét, amikor vélt vagy valós „gyűlöletkommentárok” miatt több ezer eurós büntetéseket kell fizetni, s mivel ennek határa igencsak képlékeny, a rendszerrel vagy csak egyes döntésekkel elégedetlen polgár inkább magába fojtja véleményét.

Ezek láttán nem csoda, ha az mainstream propaganda első nyilvánosság iránt csökken az érdeklődés és a második nyilvánosság soha nem látott virágzásnak indult. Néhai Udo Ulfkotte – immáron magyarul is olvasható – könyvei a rágalomhadjárat ellenére lettek bestsellerek.

Az Allensbach Intézet friss kutatása e folyamatok szomorú eredményét tárta a német közvélemény elé: a válaszadók háromnegyede, 78 százaléka nem mer nyilvánosan politizálni, vagy olyan konfliktusos témában állást foglalni, mint például a migráció.

A friss Shell Ifjúsági Kutatásban a 12-25 éves válaszadók 68 százaléka is úgy érzi, hogy egyes témákról nem lehet szabadon beszélni. Az FDP elnöke meglepődött, amikor a migráció korlátozásáról, vagy az autóipar jövőjéről és adócsökkentések szükségszerűségéről beszélt egy kampánygyűlésen, hogy utána milyen sokan gratuláltak bátorságához.

A BILD idézi Werner Patzel politológus véleményét, aki politikailag korrekt módon fogalmazva úgy írja le a véleményszabadság németországi helyzetét, hogy „természetesen mindenki szabadon elmondhatja véleményét, legfeljebb el kell viselnie a következményeket. Ezek a következmények néha igen súlyosak lehetnek. A nem mainstream vélemények elhallgattatása egy darabig működik, ám a választás napján a szavazók protestálnak az ilyen viszonyok ellen, ami politikailag kevéssé örvendetes választási eredményekhez vezet.”

Mennyivel tisztább és szabadabb viszonyok uralkodnak nálunk, a “demokrácia-eljárás” alá vont Magyarországon…

 

(Kép forrása: itt.)